Természetvédelem

1. Kultúrtörténeti értékek védelme Természetvédelem

2. Kultúrtörténeti értékek Az emberiség története folyamán létrehozott anyagi és szellemi javak összessége. A természetvédelem szempontjából jelentős kultúrtörténeti értékek: Azok a területek amelyek a nemzeti történelmünk, ill. a mai Magyarország területén élt és élő népek, emberek történelmének jelentős eseménye színhelyei voltak, vagy hozzájuk történeti monda fűződik. Azok a tárgyi emlékek amelyek a védett természeti terület történeti múltjára, az ember és természet viszonyára, a helyi sajátosságokra mutatnak rá, mint agrár-, építészet-, ipar, közlekedés-, irodalom- és művelődéstörténeti, művészeti, néprajzi, és régészeti emlékek. Azok a szellemi értékek, amelyek a védett természeti terület történelméhez kötődnek (hagyományok, tevékenységek, növény- és állatfajok népi nevei stb.) Kultúrtörténeti értékek védelme

3. Kultúrtörténeti értékek Régészeti emlékek Történelmi emlékek Agrártörténeti emlékek Építészeti emlékek Ipartörténeti emlékek Közlekedéstörténeti emlékek Néprajzi emlékek Művelődéstörténeti emlékek Irodalomtörténeti emlékek Művészeti emlékek Magyarország jellemző földrajzi pontjai Kultúrtörténeti értékek védelme

4. Régészeti emlékek Az emberiség múltjának tárgyi emlékei a történelem előtti időktől a középkorig (pl.: ásatási területek, kunhalmok, földvárak, sáncok stb.). Ezen értékek védelmét több természetvédelmi terület is szolgálja (pl.: Vértesszőlősi előember-telep, Rudabányai őshominida lelőhely stb.). A kunhalmok és a földvárak ex lege védettek! Kultúrtörténeti értékek védelme

5. Történelmi emlékek Csataterek, csatahelyek, történeti helyszínek, hősi temetők, valamint olyan sziklák, barlangok, források, fák, várak, várromok, amelyekhez történelmi esemény, monda fűződik. Ezen értékek esetében a természetvédelem kettős feladatot lát el: megjelöli az esemény helyszínét és méltó környezetet biztosít azok számára. Pl.: Mohácsi Történelmi Emlékhely, Pusztaszer, Salgó vár. Kultúrtörténeti emlékek védelme

6. Agrártörténeti emlékek A mezőgazdaság gazdálkodási módjai közül a természetvédelem a tájra jellemző pusztai pásztorkodás, a félszilaj állattartás, a tanyasi gazdálkodás, a kisparcellás művelés, a karós szőlőművelés, a kisparaszti szálaló erdőgazdálkodás, a rét és legelőművelés emlékeit őrzi. Gondoskodik a hagyományos gazdálkodás építményei védelméről. Ezen értékek megóvása nemcsak a tájkép sajátosságainak megőrzését jelenti, hanem gyakran a természeti értékek fennmaradásának módját is. Kultúrtörténeti emlékek védelme

7. Építészeti emlékek A régi tanyasi házaktól a kastélyokig sokféle épület, várrom, templom-, és kolostorrom, műemlék, műemléki épületegyüttes tartozik ebbe a kategóriába. Ide soroljuk a tájképet meghatározó csárdaépületeket, fogadókat, haranglábakat, kápolnákat, tornyokat, útőrházakat, vadászházakat.A védett természeti területeken álló építészeti emlékek jelentős része nem minősül műemléknek, így jó részük sorsa a természetvédelem értékvédő tevékenységétől függ, annak védelmükre irányuló igyekezetén múlik. Ha a természetvédelem megfelelő funkciót talál számukra, úgy fennmaradásuk biztosítható. Kultúrtörténeti értékek védelme

8. Ipartörténeti emlékek Jelentős külszíni bányák, azok szállító útjai, gőz- és szárazmalmok, vízimalmok, szélmalmok, hámorok, kutak, a mészégetés és szénégetés hagyományai és eszközei, üveghuták, olajütők, kisipari műhelyek, víztornyok, zsilipek, pálinkafőzők taroznak ebbe a kategóriába. Kultúrtörténeti értékek védelme

9. Közlekedéstörténeti emlékek A táj adottságaihoz alkalmazkodó utak, hidak, vasutak (lóvasút, keskenytávú kisvasutak), révhelyek, önjárós kompok sorolhatók a közlekedéstörténeti értékek közé. Kultúrtörténeti értékek védelme

10. Néprajzi emlékek Körükben a gyűjtögetés, a kishalászat, a méhészkedés, a pásztorkodás hagyományait és építményeit éppúgy számon tartjuk, mint a településszerkezet sajátosságait (szórvány, kétbeltelkes, stb.) és a szellemi és tárgyi hagyományokat. Ide tartoznak a népi közlekedés és teherhordás eszközei és hagyományai, a sírjeles temetők, temetőrészletek, de a háziiparok, népi kismesterségek, népművészeti tevékenységek hagyományai és eszközei is. Ide soroljuk a tárgyi anyagok nélküli népszokások, népmesék gazdag tárházát, a népi természetismeretet, a földrajzi és természetmagyarázó népköltészetet is. Kultúrtörténeti értékek védelme

11. Művelődéstörténeti emlékek A védett természeti területeken levő kiállítások, emlékházak, gyűjtemények, múzeumok, iskolák tartoznak ebbe a csoportba. Kultúrtörténeti értékek védelme

12. Irodalomtörténeti emlékek Nagy íróink, költőink, művészeink lakó- és alkotóhelyei, valamint a jelentős irodalmi alkotásokban megörökített tájak, tájrészletek, természeti értékek és azok tárgyi jellemzői. Kultúrtörténeti értékek védelme

13. Művészeti emlékek A védett természeti területeken levő emlékoszlopok, emlékművek, kálváriák, szobrok, út menti keresztek, tájesztétikai értékű temetőrészletek. Megóvásukra rendszerint nincs megfelelő szervezet, védelmük csak a természetvédelem keretein belül biztosítható. Pl. az őrségi vend keresztek, a falusi kálváriák, az ócsai, a szatmárcsekei temető kiemelkedő értéket képviselnek. Kultúrtörténeti értékek védelme

14. Magyarország jellemző földrajzi pontjai az ország földrajzi középpontja az ország tetőpontja az ország mélypontja az ország legszélső látogatható területei a Kárpát medence geometriai középpontja az országos szintezési alappont Kultúrtörténeti értékek védelme

15. Tájvédelem

16. Tájvédelem Táj A földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemző természeti értékekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges környezeti elemek.

17. Tájvédelem Tájjelleg (tájkarakter) A természetes és a művi tájalkotó elemek aránya és térbeli elhelyezkedése. A tájalkotó tényezők valamint a természeti és művi tájelemek eltérő és felismerhető mintázata, amely következetesen jelenik meg egy adott tájban. Tájrehabilitáció A korábbi használati mód következtében degradált területek tájvédelmi célú, ökológiai alapokon nyugvó helyreállítása

18. Tájvédelem Tájvédelem A tájak esztétikai adottságát és jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek és egyedi tájértékek megőrzése, helyreállítása, valamint a tájak működőképességének fenntartása. A tájvédelem legfontosabb feladatai: A tájhasználat lehetőségének hosszútávú megőrzése A tájkarakter megőrzése Az egyedi tájértékek védelme

19. Tájvédelem Tájkép -a táj látványa egy szemlélési pontról • szubjektív és pillanatszerű • a szemlélési pont a térben bárhol lehet

20. Tájvédelem Tájkép kategóriái a szemlélési pontról belátható tér mérete szerint: mikrotájkép – a belátható tér mérete 100 m (erdő, utcakép) mezotájkép – látótávolság 400 m, szabad rálátás biztosított, szegélyhatás (a tájképet háttér zárja le: hegygerinc) makrotájkép – a látótávolság több mint 400 m, szabad rálátás (kilátó)

21. Tájvédelem Tájképi jelleg - egy táj jellemző látképe, a táj különböző pontjain megjelenő tájképek közöskaraktere (a látható jelleg) - viszonylag objektív és tartósan fennmaradó - konkrét területikiterjedésre vonatkozik

22. Tájvédelem Tájképi jelleg - A táj alkotóelemei a tájképi jelleg szempontjából: domináns elemek – uralják a táj látványát, állandóak a tájképben alárendelt elemek – jelentőségük kisebb, esetleges eltűnésük megváltozásukérdemben nem változtatja a tájképi jelleget színező elemek – különlegességet, érdekességet képviselnek zavaró elemek

23. Tájvédelem Kultúrtörténeti jelleg - az ott élt és élő emberek életmódja, létesítményei, hagyományai, szokásos tevékenysége - tanult ismeretek alapján érzékelhető - a társadalmiés gazdasági fejlődés következtében változik Jellegalkotó tényezők - építési módok, - gazdálkodási technológiák, - hagyományok A korábbi jelleg fennmaradó példái 'reliktumként' reprezentálhatják a történeti múltat, védendő értékként jelenhetnek meg.

24. Tájvédelem Tájalakulás, tájalakító folyamatok Természetes tájalakító folyamatok: - földtörténeti tényezők - erózió, feltöltődés, - vulkáni tevékenység, földrengés, - szukcesszió. Antropogén tájalakító tényezők: - termelési szerkezet változása, - infrastrukturális és rekreációs igények változása, - népesség változása, - környezeti kultúra, - a hagyományokhoz való viszony. Tájak homogenizálódása

25. A tájak karakterének fontos összetevői az egyedi tájértékek. A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény értelmében egyedi tájértéknek minősül az adott tájra jellemző olyan természeti érték, képződmény és az emberi tevékenységgel létrehozott tájalkotó elem, amelynek természeti, történelmi, kultúrtörténeti, tudományos vagy esztétikai szempontból a társadalom számára jelentősége van. Tájvédelem Egyedi tájérték

26. Ezeknek az értékeknek gyakran „csak” a helyi közösségek számára van jelentősége, mint például a népi vallásosság táji megjelenéseként egy-egy kápolnának, vagy a korábbi tájhasználat emlékeként egy-egy gémeskútnak, borospincének. Sok esetben viszont jelentőségük a helyi szinten messze túlmutat. Az egyedi tájértékek megállapítása és nyilvántartásba vétele a nemzetipark-igazgatóságok feladata. A településrendezési terv tartalmazza a tervezési területen található egyedi tájértékek felsorolását. Tájvédelem Egyedi tájérték

27. Tájvédelem Egyedi tájérték Az egyedi tájértékek típusai: - településsel kapcsolatos (csárda, szobor, kápolna, harangláb, birtokjel, határárok, síremlék, várfal, kastélykert), - közlekedéssel kapcsolatos (híd, hadiút, kikötő, vasúti őrház, vasútállomás), - termeléssel kapcsolatos (pince, pincesor, gémeskút, halastó, malom, aknatorony, zsilip, műhely, vadászház), - történelmi eseménnyel vagy személlyekkel kapcsolatos (csatatér, emlékmű,emlékoszlop), - biológiai (sövény, gyepsáv, magányos fa, facsoport), - földrajztudományi (rétegsor-feltárulás, bányafal, homokbucka, dombtető, morotva, gázló, vízesés, magaspart), - esztétikai (kilátópont, látványkép, utca vagy falukép).

28. Az egyedi tájértékek felmérésének célja a települések közigazgatási területén található, az adott közösség számára fontos kultúrtörténeti, természeti és táji értékek felkutatása, felvételezése, egyedi tájértékké nyilvánítása és az egyes típusokra vonatkozó kezelési előírások megadásával fennmaradásuk biztosítása. A felmérés célja egy egységes, az egész országra kiterjedő kataszter létrehozása, amely egyaránt segítséget nyújt a tájvédelmi szakhatósági ügyek megoldásához, a tájvédelmi szempontból jelentős természeti és kultúrtörténeti értékek védelméhez, megőrzéséhez, valamint ezen értékek turisztikai célú bemutatásához az önkormányzatok közreműködésével. Tájvédelem Egyedi tájérték

29. A több évszázados emberi tevékenység által jelentős mértékben átalakított, az északi és a hegyvidéki tájak kivételével igen sűrűn lakott kontinensünkön a táj védelmét, fejlesztését az Európai Unió különböző szervezetei fontos feladatuknak tekintik. A gazdag európai táji örökség megőrzését szolgálja az Európai Táj Egyezmény Tájvédelem Európai Táj Egyezmény

30. A tájegyezmény céljaAz európai tájak minősége és sokfélesége olyan közös értéket képez, amelynek védelme, kezelése és tervezése terén fontos, hogy az érdekeltek együttműködjenek. Az Egyezmény fő célja hogy elősegítse a táj védelmét, kezelését és tervezését valamint, hogy hozzájáruljon a tájak vonatkozásában megvalósuló európai együttműködéshez. Ez az első olyan nemzetközi egyezmény, amely kizárólag a táj védelmével, kezelésével és továbbfejlesztésével foglalkozik. Tájvédelem Európai Táj Egyezmény

31. A tájegyezménnyel kapcsolatos feladatokAz Egyezményt aláíró országok vállalják, hogy - a tájat - mint az emberi környezet meghatározó komponensét, a természeti és a kulturális örökség sokféleségének kifejezőjét és az önazonosságuk alapját - törvényben ismerik el;- a tájak védelmére, kezelésére és tervezésére kiterjedően jogszabályba foglalt tájpolitikát alkotnak;- a tájpolitikán foglaltak megvalósítása érdekében intézkedéseket tesznek a közvélemény, a helyi hatóságok és más szereplők bevonásával; Tájvédelem Európai Táj Egyezmény

32. A tájegyezménnyel kapcsolatos feladatok- a tájat integrálják a regionális és településtervezési politikákba, csakúgy, mint a kultúr-, környezet-, agrár-, társadalom- és gazdaságpolitikákba és minden olyan koncepcióba és stratégiába, amely közvetett, vagy közvetlen hatással van a tájra;- növelik a tájjal kapcsolatos fogékonyság, tudatosság növelés eszközrendszerének kidolgozását minden döntési szinten, a különböző társadalmi csoportok és egyének körében;- növelik a lakosság és civil szervezetek részvételét a döntéshozatalban; Tájvédelem Európai Táj Egyezmény

33. A tájegyezménnyel kapcsolatos feladatok- lépéseket tesznek annak érdekében, hogy a tájjal kapcsolatos képzést, továbbképzést kierjesszék más szakterületekkel foglalkozó szakemberekre is.Az Egyezményben meghatározott feladatok egy részét hazánk már teljesítette, hiszen a táj védelme törvényi szinten szabályozott, illetve a tájra vonatkozó stratégiákban megjelenik a tájak védelme, kezelése és tervezése. A tájak értékeléséhez és ''működtetéséhez'' értő szakemberek képzése is nagy hagyományokra tekint vissza. A lakosság és a helyi érdekelt szervezetek is részt vesznek a tájjal kapcsolatos döntési mechanizmusban Tájvédelem Európai Táj Egyezmény