Inklúzió és szociális beruházás

1. Inklúzió és szociális beruházás (avagy: a meg nem értett politikai gondolatok) Krémer Balázs 3SZ konferencia

2. Az Unió szövegeinek félreértése – mint sajátos hazai attitűd… • Vannak, akik „szent szövegnek” tekintik, és már-már a kinyilatkoztatások „teológiai” megfejtésére törekednek… • Vannak, akik épp úgy legyintenek rá, mint hajdan a KGST szövegeire: mondhatnak amit akarnak, úgysem értenek minket, mi majd kibújunk, ügyeskedünk – és megcsináljuk a magunk „bulijait” (ennek folyományaként: „csak dőljön a lé…”) • Nem szent szövegek – de azért, van bennük valami. • Ezt a valamit próbáljuk meg megfejteni! • Pláne, ha egyek akarunk lenni azok között az európaiak között…ha Európa számunkra a referencia és a tájékozódási irány

3. A szociális beruházási csomag • Fontos dokumentum, mert: • A válság időszakában a vesztesek és veszteségek kompenzálását célozza • A válságkezelő „költségcsökkentő” politikákból visszatér az „inklúzív növekedés” politikájához, • A jövedelmi egyenlőtlenség csökkentését gazdaságpolitikai tényezőként tárgyalja

4. Nem „forradalmi újítás” • Mert ilyet az Uniótól soha senki ne várjon • Az Unió mindig „lassan építkezik”: a korábban elfogadott dokumentumokhoz rak kicsiket hozzá • A szövegek lassan kiizzadt konszenzusokkal születnek, • A konszenzusok különösen nehezen születnek az alapszerződések szerint a nemzeti szuverenitások illetékességébe sorolt kérdésekben – nehogy az EU túllépje hatáskörét

5. A szövegek – nem mindig a legtisztább, legbölcsebb szövegek • Mert nem a legnagyobb bölcsek és tudósok – hanem diplomaták írják, ezek „diplomáciai szövegek” • A szövegező diplomatáknak, politikusoknak és hivatalnokoknak fontos az, hogy • Elkerüljék a „foglalt és kötött” fogalmak használatát • Pozitív célokat, irányokat fogalmazzanak meg (és ne problémákat, összefüggéseket fejtsenek ki) • Konszenzust találjanak – aminek olykor az is az eszköze, hogy a sarkos és éles megfogalmazásokat tompítsák, olykor el is „maszatolják”

6. Az „alig angol”szó: az inklúzió… • Nem szociális „szakpolitikai” kulcsfogalom • Hanem, általános társadalom- és gazdaságfejlesztés-politikai fogalom • A gazdasági fejlődés alapvető tényezője a foglalkoztatás – többen dolgozzanak, produktív, értéket teremtő munkát végezve • Ehhez a kreativitások felszabadítása, a választási és döntési lehetőségek tágítása fontosabb, mint az újraelosztás bővítése • A foglalkoztatást alulról, a kirekesztettek dinamizálásával lehet bővíteni • Méghozzá a „mainstream” folyamatokba való bekapcsolással, beillesztéssel, integrációval • Ennek segédeszköze (és nem feltétlen öncél) a szegénység csökkentése, a bekapcsolódás feltételeinek (akár redisztributív eszközökkel való) biztosítása

7. Az „anti-szociális” inklúzió szociális karaktere • Nem a „legrászorultabbakat” célozza, • különösen nem a csak másoktól függő élethelyzetben levőket, a „gondozandókat” • hanem a dinamizálhatókat, dinamizálandókat • Viszont… • jelentősen bővíti a „nem-leírandók”, az integrálandók és dinamizálandók körét • Ha sokan tudnak a saját lábukra állni – akkor ez „tehermentesíti” a túlhasznált passzív rendszereket – amitől azok jobban célozhatóvá tehetők

8. A válság és az inklúzív növekedés • A „zsigeri reakciók” félretolták az inklúzió kérdését – fontosabb bankrendszert menteni… • A válság értelmezése még a korábbiaknál is jobban felerősítette az inklúzió jelentőségét, mert • Munka és munkahelyek nélkül nincs kiút • Keresetek nélkül nincsenek keresletek, nincs fogyasztás • Az egalitáriánus jövedelemelosztás jobban élénkíti a fogyasztást és a keresletet, mint az egyenlőtlen (P. Krugman) • A túl nagy egyenlőtlenségek túl nagy hatalomkoncentrációt eredményeznek, ami blokkolja a szabad versenyt (J. Stiglitz) • Inklúzív növekedés nem lesz „magától”: mint minden fejlődésbe és növekedésbe – ebbe is be kell fektetni, be kell ruházni

9. Itt tartunk: beruházás az inklúzív növekedésbe • A pénzköltés akkor és attól „beruházás” – ha az megtérül. • Milyen szociális ráfordítások térülhetnek meg? • Azok, amelyek során, átmeneti támogatásokkal az emberek tartósan „helyzetbe kerülhetnek”, tartósan módjuk lesz potenciáljukat kiaknázni… • És, amelyekre érdemes átcsoportosítani más, „felesleges” forrásokat – pl. a drága és bonyolult adminisztráció költségeit

10. A kiemelt szociális beruházási célterületek • Gyerek és oktatás, oktatási expanzió • A magasabban képzettek nagy valószínűséggel dolgoznak • Produktív munkát végeznek, több pénzt keresnek • Egészség – népegészségügy • A korán meghaltak – azok nem dolgoznak… • A tartósan beteggé válok, a betegségükből fel nem épülők – azok sem dolgoznak… • Lakhatás • A fogyasztás helye és egysége a háztartás, az a háztartás, amely a ház, a lakás, a lakhatás fogalmait átfedi • Az ingatlanpiaci krízisen való felülkerekedés és a háztartások fogyasztási potenciáljának kiaknázása – ezek összetartozó célok

11. A szociális beruházás programjának korlátozottságai • A szociálpolitika mindig, mindenben „működési költség-igényes” – minden szociális támogatáshoz, szolgáltatáshoz „folyó” költségvetési ráfordítások kellenek • Mindezt az Unióban is tudják – ám ehhez nem járulhatnak hozzá, még a Szociális Alapból sem • Ahhoz, hogy együtt lehessen működni, hogy pénzt lehessen kapni, hogy legyen Uniós program és projekt – ahhoz „szociális beruházási” intézkedések és programok kellenek • Ma ilyenek nincsenek: a projektek addig élnek és vannak, ameddig el nem fogy a pénz – utána szép csendben „elmúlnak”…

12. Amit újra kell gondolnunk, nekünk, szociális szakembereknek… (I.) • Vannak-e jó gyakorlataink a szociális beruházásra? Tudtunk és tudunk-e helyzetbe hozni embereket? • (Vagy, csak addig tudunk nekik segíteni – ameddig mi magunk segítünk?) • Vannak-e olyan kapcsolataink, kapcsolódásaink a gazdaság és a többségi társadalom intézményeihez, amely kapcsolódások egyszerre csatornák az inklúzióhoz is? • (Avagy, mi magunk is inkább elszigeteljük a kirekesztetteket az inklúziós lehetőségektől, felvállalva azt, hogy mi majd a többségi társadalom helyett is megoldjuk a problémákat?)

13. Amit újra kell gondolnunk, nekünk, szociális szakembereknek… (II.) • Tudunk-e finanszírozási értelemben fenntartható szociális projektekben gondolkodni – olyanokban, amelyek folyó kiadásai a projekt után is finanszírozhatók? • (Avagy, mi „projekt-vállalkozók” vagyunk, akik a maximumot akarják kihozni a projektből, ameddig az van, és utána egy másik projektre vállalkozunk?) • Tudunk-e szembesülni a saját fenntarthatósági korlátainkkal, azaz, azzal, hogy a legjobb projekt nem az, ami a projekt alatt a legjobb, hanem az a „rosszabb”, ami mégis fennmarad, működik utána is?

14. Amit újra kell gondolnunk, nekünk, szociális szakembereknek… (III.) • Tudunk-e szembesülni a saját beszorítottságainkkal és nyomorainkkal? Hogy mi magunk is az életünkért küzdünk? • És, hogy számunkra az európai perspektívák jelölik ki szakmánk fejlődésének irányait? Azok minden korlátjával és problémáival, vitájával és vitathatóságával… • Akkor is, ha mi itt élünk…

15. Tudnunk kell! Muszáj! Köszönöm a figyelmet!