Fényképezés

1. Fényképezés A program megvalósulását az Apertus Közalapítvány támogatta.

2. Történeti áttekintés • A fényképezés tudománya nagy utat tett meg mígnem eljutott a mai szintre. Története nagyon szigorú tekintetben is visszanyúlik egészen a XVI. századig. • Ekkor szerkesztette meg Giambattista della Porta (1535-1615) első, lencsés camera obscuráját. Ez egy sötét hatoldalú doboz volt egyik oldalán egy lyukkal, mely a fényt hivatott beengedni.

3. Hasonló „dobozok” már 997-ben ismertek voltak az arab Ibn Al-Haitman leírásaiból, de a XVI. századig nem történt érdemi fejlesztés e téren. • A kezdetben rajzok készítésére használt camera obscurával kapcsolatban hamar felmerült az igény, hogy rajzolás helyett egy kényelmesebb, automatikusabb módon rögzíthetővé tegyék a megjelenő képet. • Ezt az áttörést Johann Heinrich Schulze (1687-1744) 1727-es felfedezése hozta meg, melyben bizonyította, hogy az ezüstsók elsötétedését a fény és nem hőhatás okozza.

4. Kihasználva Schulze bizonyítását, Nicéphore Niépce (1765-1833) továbbfejlesztette az eljárást és litográfiák másolásához használta a fényérzékeny vegyszert. • 1826 körül egy ónlemezes camera obscurával elkészítette az első természetfotót saját lakásának ablakából. Niépce ezen módszerét heliografikus eljárásnak nevezzük. A baj ezen eljárással a 8 óra körüli exponálási idő volt.

5. Louis Jacques Mandé Daguerre (1787-1851), aki ekkoriban díszlettervezőként dolgozott, 1829 decemberében társult Niépce-vel. • Közösen próbálták meg továbbfejleszteni a találmányt. • Eredményt 1835-ben Niépce halála után hozott a kísérlet. Ekkor Daguerre véletlenül rájött, hogy a jódozott ezüstön látens kép keletkezik, melyet higanygőzzel lehet láthatóvá tenni.

6. A módszernek köszönhetően az exponálási idő 30 percre csökkent, azonban a keletkező kép fény hatására teljesen elsötétedett. • Tartóssá újabb 2 év után sikerült tenni, amikor rájött, hogy az előhívás során el nem sötétedő ezüst-jodidot konyhasóoldattal le lehet mosni a képről. • Még ugyanebben az évben készítette saját műterméről máig fennmaradt képét ezüstözött rézlemezre. • Ezt az eljárást sajátmagáról dagerrotípiának nevezte.

7. William Henry Fox Talbot (1800-1877) 1833-ban, nem tudva a Niépce és Daguerre által kifejlesztett módszerről, kezdett el kísérletezni a camera obscura képének kémiai úton történő rögzítésével. • 1935-re ki is fejlesztette módszerét, mely során egy papírt konyhasó és ezüst-nitrát oldatba áztatva fényérzékennyé tett.

8. Talbot kezdeti nehézségeit a kép rögzítése terén 1839-ben Sir John F. W. Herschel (1792-1871) javaslata oldotta meg. • A keletkező képet nátrium-tioszulfát oldatba áztatták. • Így elkészült a látni kívánt kép negatívja. • Ennek a képnek a fordítottját, azaz az eredetileg látni kívánt képet, ezek után tetszőleges számban a mai kontakt másolat készítéshez hasonlatos módszerrel készítettek.

9. A következő években számos újítás tette még használhatóbbá a két eljárást. Petzval József (1807-1891) akromatikus lencséje az eddig használt lencséknél 16-szor több fényt engedett át • Friedrich Voigtläder könnyen hordozható dobozt szerkesztett a lencséhez, Franz Kratochwila pedig egy újítással a kémiai eljárásban ötszörösére növelte a lemezek érzékenységét. • Így 1841-re az eddigi 30 perces expozíciós időt 30 másodperc körüli időre sikerült csökkenteni és ezáltal a Dagerrotípia-készítést még közkedveltebbé tették.

10. Talbot is továbbfejlesztette módszerét és galluszsavas kísérletei eredményeképpen 1840-re egy kalotípiának keresztelt módszerrel állt elő. • Frederick Scott Archer (1813-1857) 1851-ben kollódiumos eljárást fejlesztett ki mely során üveglapra vitte fel a fényérzékeny bevonatot. • Ez a folyamat hússzoros gyorsításához vezetett.

11. Richard Leach Maddox (1837-1920), aki 1871-ben kifejlesztette a száraz eljárást. • Zselatinemulzióban oszlatott el ezüst-bromidot mely sokáig felhasználható volt előállítása után és hatvanszor érzékenyebb is a hagyományos kollódiumos eljárásnál. • 1878-tól már gyárilag állították elő ezeket a lemezeket.

12. George Eastman (1854-1932) ezek után az üveglapot cserélte ki filmre és ezzel megalkotta a mai filmek közvetlen ősét. • Eastman előre gyártott gépébe már gyárilag be volt építve egy száz kép készítésére alkalmas film. Ezeket a gépeket használat után a gyárban szedték szét és hívták elő a képeket belőle. • A XIX. század végére mindennapossá vált a fényképezőgép használata.

13. A fényképezőgép A mai filmes fényképezőgépeket két fő irányelv szerint csoportosíthatjuk. Egyik ilyen a filmméret szerinti csoportosítás. Minél nagyobb filmfelületet használ ugyanis fel a fényképezőgép egy kép elkészítéséhez annál részletgazdagabb, ezáltal élvezhetőbb minőségű képet kapunk végeredményül.

14. Síkfilmes gépek • Ezek a gépek elsősorban a műszaki igényeket szolgálják ki. Jellemzőik közé tartozik a dönthető elő és hátlap valamint a kiváló képminőség. • Egyes cégek 50X60cm-es méretig is gyártanak alapanyagot ezekhez a gépekhez. • egy 203X254 mm-es filmen akár 700 megapixelnyi információ • képminőségben még a mai digitális gépeknél is jobbak

15. Rollfilmes gépek • Középformátumú gépeknek is szokás nevezni őket. • 6cm széles filmet fogadnak magukba melyre 4.5, 6, 9cm hosszan exponálnak egyszerre. • Sokszor képesek ezeket a formátumokat felváltva is használni. • A film perforálatlan, két végénél fekete papírra ragasztva és feltekerve kerül forgalomba.

16. Kisfilmes gépek • A gazdaságos fényképezés ihlette méret. • Ehhez a mérethez gyártják a legtöbbféle gépet. Készülnek egyszer használatos darabok és többszázezret érő professzionális darabok egyaránt. • 35mm széles, kétoldalt perforált film, így a szélességből 24mm marad. • Hosszában 36mm filmfelületre exponálhatunk egyszerre.

17. APS (Advanced Photo System) • Ez az 1996-ban bemutatott filmtípus valójában 3 méretet rejt magában: • Classic (C) • HDTV (H) • Panoráma (P) • A 16.7X30.2mm-es „filmkocka” ugyanis: • 15.6x22.3 • 15.6x27.4 • 9.6x27.4 • A film oldalán mágneses csíkon rögzíti a készülék az adott exponálás adatait, amit a laborgép használ fel a nagyításnál. Classic Panoráma HDTV

18. Polaroid • Edwin Herbert Land (1909-1991) fejlesztette ki. Célja egy minden műveletet elvégző gép kifejlesztése volt. • a kép nagyon hamar 7.8X7.9cm nagyságban készül el • labormunkálatokat nem kíván • anyagköltsége általában egy nagyságrenddel nagyobb • képminősége egy nagyságrenddel gyengébb a hagyományosnál

19. Egy eltérő osztályozás • Miként a film mérete meghatározhatja, hogy a készülő kép mennyire éles, részletgazdag és ezáltal mekkora esztétikai élményt jelent, úgy a fényképezőgép optikai rendszere is komolyan beleszól ezen tulajdonságokba. • Osztályozás az objektív és a gép viszonya szerint:

20. Kompakt gépek • Kompakt gépek alatt a teljesen egybeépített, nem tükörreflexes gépeket értjük. • Jellemzői: • Kedvezőbb ár • Kényelmes használat • Leginkább csak hobbi • Newton-kereső • Néha zoom-objektív

21. Tükörreflexes, bővíthető gépek • Ismertetői: • pentaprizmás kereső • cserélhető objektív • általában beépített fénymérő • Jellemzői: • kifinomultabb szolgáltatások • jó választásnak haladóbb felhasználóknak • árfekvésben megtalálhatóak a kompakt gépeknél alig ötször többe kerülő változatok éppúgy, mint a minden profi igényt kielégítő többmilliós darabok

22. Hídgépek • Egy gépkategória mely a fent említett két osztály közé esik. • Szolgáltatásaiban a tükörreflexes gépekkel azonos, bár objektívjének géppel való egybeépítettsége bekorlátozza használhatóságát.

23. Objektívek és főbb jellemzőik Az objektív legfontosabb mérőszámai a gyújtótávolsága és a fényereje. Ha egytagú lencsét használunk, akkor a fényerőt megkaphatjuk a következő képlettel: fókusztávolság fényerő = lencseátmérő

24. Legtöbbször azonban nem egytagú objektívet használunk. A mai korszerű objektívekben nem ritka a 10-20 lencse sem. • Ezeknél a fényerőt több tényező is befolyásolja. • Egy objektív, ha fix gyújtótávolsága van, akkor fix a fényereje is minden esetben. • Változtatható gyújtótávolságú objektívek esetén ritka a fix fényerő. Általában egy intervallumot tüntetnek fel, melyben a legkisebb és legnagyobb elérhető fényerőt tüntetik fel.

25. Kirajzolási kör • A következők megértését könnyítendő, egy fontos alapfogalom: • Objektív kirajzolási köre: • az a kirajzolási felület, melyen a kép fényeloszlása megközelíti a teljes egyenletességet 43,2666 24mm 36mm Az objektívek gyártásánál a kirajzolási kör átmérőjét éppen a negatív átmérőjének választják. Ez kisfilmes gépekről beszélve 43,27 mm.

26. A film méretéhez használt normál, vagy másnéven alapobjektív fókusztávolsága is megegyezik a film átlójának hosszával. Látószög szerinti csoportosítás (35mm-es film esetén): Nagy látószögű objektív (60°-nál nagyobb) Normál objektív (45°-60°) Teleobjektív (45°-nál kisebb látószög) Fókusztávolság és látószög 1.

27. Fókusztávolság és látószög 2. • Látószög alatt egyszerűen fogalmazva a befogható tárgyfelületet értjük. • A fókusztávolsággal szorosan összefügg az objektív látószöge. • Minél nagyobb a fókusztávolság, annál kisebb a látószög.

28. Élességállítás • Élességállításnál két dologra kell figyelni: • minél nagyobb blendét használunk, annál kisebb lesz a mélységélesség • az élesség nem egyenlően oszlik el az élesre állított ponttól előre illetve hátra haladva (az élesre állított ponttól távolodva 2/3 rész, a gép felé közeledve 1/3 része jut a még éles résznek)

29. Teleobjektív • Teleobjektív használata indokolt, amikor: • nem tudunk, vagy • nem akarunk közelebb menni a fényképezés témájához • kisebb látószöggel szeretnénk fényképezni

30. Nagy látószögű objektív • Nagy látószögű objektívet használjunk, ha: • nem tudunk elég távol menni témánktól • szeretnénk, ha a téma mögött minél nagyobb térrész látszódna • Vigyázzunk a nagy látószög esetén jelentkező torzulásokkal. • A fenti képen a nagylátószög egyik extrém képviselője, a halszemoptika látható.

31. Idők és blendék 1. • Egy kép elkészítésénél a bejutó fényt két módon tudjuk szabályozni: • az exponálás időtartamának változtatásával • a blende méretének változtatásával • Mindkettőre nemzetközi szabványok vannak. Ezekben a szabványokban az egymást követő értékek úgy vannak kialakítva, hogy a bejutó fényt vagy kétszerezik vagy felezik.

32. Idők és blendék 2. • Az alábbi táblázat szemlélteti a gyakran használt időket és blendeméreteket: A fenti táblázatban, ha az oszlopok szerint állítjuk be a fényképezőgépet, akkor mindig ugyanannyi fény jut a filmre. Általánosságban elmondható, hogy ha kiválasztunk egy blendeméretet egy adott időhöz, akkor egy értéknyi csökkentés (növelés) az egyiken, a másikon való egy értékkel történő növeléssel (csökkentéssel) kompenzálható.

33. Szűrők • Színhőmérsékletet befolyásoló szűrők: segítségükkel elérhető, hogy a természetes (5500K) fényre készült színes filmmel is lehessen akár 3200K-es műfénynél színhelyes képet készíteni. Kék szűrővel növelni, sárgával csökkenteni lehet a fény színhőmérsékletét. Ezeket a szűrőket rengeteg átmenetben készítik, így minden körülményhez megtalálható a megfelelő erősségű szűrő.

34. Polár szűrők • Gondot okozhat egy üvegréteg vagy vízfelület becsillanása, ekkor segíthetnek a polarizációs szűrők. • Használatával: • csökkenthető a nem fémes csillogás • a színek telítettebbek lesznek • kékebb égbolt, zöldebb levelek • átlátszó csillogásmentes kirakat

35. UV szűrők • UV szűrő használatával kiszűrhetjük az UV sugarakat, melyeket szemünk nem érzékel, a fényérzékeny filmen viszont kékes árnyalatot adhat felvételeinknek. Használata állandóan javasolt, ugyanis fizikai védelmet nyújt az objektívnek.

36. Színszűrők • Fekete-fehér fényképeknél színszűrők használatával befolyásolhatjuk a kép tónusát. Egy színszűrő saját színeit felerősíti, komplementer színeinek erejét csökkenti. A képen az erősebb színek fehérebben a gyengébbek sötétebben jelennek meg.

37. Zárszerkezetek • Zárszerkezeteiket tekintve a fényképezőgépek nem nyújtanak nagy változatosságot. A kompakt gépek többségénél és néhány felsőkategóriás fényképezőgépnél központi záras megoldást alkalmaznak, mely kevés meghibásodási lehetőséget rejt magában és közvetlenül az objektívbe van beépítve. A tükörreflexes fényképezőgépek többségébe fémből készült redőnyzárat építenek, mely közvetlenül a film síkja előtt helyezkedik el és zárja azt el a fénytől.

38. Fénymérők • Technikailag is három csoportba sorolhatjuk a fénymérőket: • Szeléncellás fénymérő: A szeléncella áramot termel, amit mikroampermérővel mér a gép. Ez az áramerősség utal a fény mennyiségére. Nagy fényhatás után pihenni kell hagyni, ha kisebb fényt akarunk mérni, mert úgymond „emlékszik” az előző hatásra. • Fényellenállásos fénymérő: Egy olyan anyagból készített fénymérő, melyet megvilágítva változik az ellenállása. Különböző fényerősséggel világítva más-más ellenállást mutat az anyag, ezáltal lehet következtetni az értékekre. Előnye, hogy rögtön használható szélsőséges fényviszonyoknál is. • Szilícium-fotódiódás (CDS): Diódás érzékelővel szerelt gépek esetében az öregedését kell figyelembe venni. Néha cserélni kellene ezeket a diódákat, de beszerzésük nehézkes lehet. Öregedés után hajlamos nagy fénynél túlexponálásra, kevésnél pedig alulexponálásra ösztönözni.

39. Vakuhasználat, segédvilágítás 1. • A vakuhasználat legalapvetőbb formája a gépbe beépített vaku vagy a gépre rögzített vaku használata. Ilyen esetekben a fény közvetlenül a fényképezés irányába terjed a géptől a témáig. • Hátránya, hogy nagy mélységű fényképeknél, mivel a fény ereje a géptől távolodva a távolság arányával négyzetesen csökken, az előtérben levő dolgok nagyon világosak, míg a hátrább levő dolgok esetleg teljesen sötétek maradnak.

40. Vakuhasználat, segédvilágítás 2. • Jobb technikának mondható a közvetett megvilágítás. Dönthető vaku és levehető vaku esetében is alkalmazható. Ilyenkor a visszaverődő fény lágyabb megvilágítást és a szórtabb fénynek köszönhetően kevesebb árnyékot eredményez. Fontos, hogy színes kép esetén fehér vagy szürke felületről verődjön vissza a fény, így nem változik a kép színösszetétele. • Több vaku használatakor jobb eredményeket érhetünk el. Ilyenkor a több irányból való világításnak köszönhetően mindenhol szépen árnyékmentes lehet a kép vagy éppen művészien árnyékolt.

41. Vakuhasználat, segédvilágítás 2. • Fontos tudni továbbá, hogy minden vakunak van egy kulcsszáma vagy más néven irányszáma. • Ez a szám a vaku erejét mutatja és általában ISO100/21° érzékenységű filmre vonatkozik. Ennek a számnak és a fényképezni kívánt téma távolságának a tudatában könnyedén kiszámolhatjuk a jó rekeszértéket. kulcsszám rekeszérték = távolság

42. Automatikus szolgáltatások 1. • AF: Olyan élességállítási mód, melyben a kép manuális megkomponálása után a gép automatikusan állítja az élességet a kiválasztott témára. • AF-L: A fenti élességállítás után mód nyílik rögzíteni a beállított élességet és egy ezt követő komponálás után is az előzőleg beállított távolságra levő dolgok maradnak élesek. • C-AF: Az automata élességállítás folyamatos használata. Mozgó téma fényképezésénél hasznos, amikor a gép követi a témát az exponálás pillanatáig.

43. Automatikus szolgáltatások 2. • blende-prioritás: Ezt a módot akkor alkalmazzuk, amikor egy fényképen a mélységélességet szeretnénk manuálisan beállítani. A záridővel ilyenkor szeretnénk, ha nem kellene foglalkoznunk. Ezt a feladatot ilyenkor a fényképezőgép veszi át tőlünk. • záridő-prioritás: Az előbbi eset fordítottját jelenti, ilyenkor mi határozzuk meg a záridő hosszát, a blendét gépünk ehhez az adathoz igazítja. Segítségével a mozgás dinamikáját tudjuk kiemelni vagy épp eltüntetni. • élességcsapda: Ezt a módot használva jól fényképezhetünk mozgó dolgokat előre megkomponált környezetben. Beállíthatjuk a készülő fénykép minden paraméterét, az expozíciót ezután a képen megjelenő mozgás váltja ki.

44. Labormunkálatok • Még hat dologról esik szó a következőkben: • Filmfelépítés • Film érzékenysége • Fény hatása a filmre • Előhívás • Fixálás • A kidolgozás folyamata

45. Film felépítése • A film hajlékony, áttetsző celluloid-szalag, melyet több, különböző feladatot betöltő réteg borít. • A fényérzékeny rétegben zselatinba ágyazva igen finoman eloszlatott, csekély mennyiségű ezüst-jodiddal, -bromiddal elegyített ezüst-bromid kristályok találhatóak. Ebben a rétegben történik változás a fény hatására. • A tapadóréteg a hordozóra rögzíti, a védőréteg pedig megóvja a fényérzékeny réteget a karcolásoktól. • A hordozó anyagról visszaverődő fény zavarná a körvonalak élességét, ezért szükséges egy úgynevezett fényudvarmentesítő réteg is, amely meggátolja a visszaverődéses fényudvar keletkezését. A hordozó alap maga a celluloid szalag.

46. Film ézékenysége • A film érzékenységét elsősorban a kristályszemcsék átlagos nagysága határozza meg. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk: • alacsony, • közepes és • magas érzékenységű filmeket • (Minél érzékenyebb a film, annál kevesebb fényt igényel, tehát annál jobban szűkíthetjük a blendét.) • Az érzékenység viszont sajnos fordítottan arányos a vonalélességgel és a szemcsézettséggel, így egy magasabb érzékenységű film rajza kevésbé részletgazdag, mint egy alacsonyabbé.

47. Fény hatása a filmre 1. • Az anyagok egyik csoportja fényérzékeny, bennük a fény kémiai átalakulást okoz. • Ez az átalakulás lehet fotolízis, mely során a fény bomlást idéz elő; ez az alapja a fényképészeti eljárásoknak: a fény felbontó hatása az ezüst-halogenidekre.

48. Fény hatása a filmre 2. • A felvétel készítésének pillanatában fény éri a film zselatinrétegébe ágyazott fényérzékeny ezüst-halogenid szemcséket. • A fénysugarak rárajzolják a felvétel tárgyának képét a rétegre: a fény energiája kémiai változásokat okoz a kristályokban, a fényérte szemcsékben fémezüst csírák, ezüstgócok keletkeznek. • Annál erősebb a hatás, mennél erősebb és mennél tovább tart a fénysugárzás. A fénysugárzás mennyisége a sugárzás erősségének és a megvilágítás időtartamának szorzatával arányos.

49. Fény hatása a filmre 3. • A rövidebb ideig tartó erős fény egyenértékű a többszörösen gyengébb, de ugyanannyiszor hosszabb ideig tartó megvilágítással. • A közbenső árnyalatok függnek a fény színétől, a fény és a film típusától is, nemcsak a fény mennyiségétől. • Ezzel kialakul az ún. „latens” („lappangó”, „rejtett”) kép, amely még szemmel nem látható. • Ennek láthatóvá tétele történik a film előhívásakor, a kidolgozáskor.

50. Fény hatása a filmre 4. • A tiszta ezüst-bromid réteg csak a kék és az ibolya színű sugarakat nyeli el, tehát csak ezekre érzékeny. • A többi színre való érzékenységet különböző színezékekkel érik el, amelyeket a rétegbe adagolnak, és hozzákötődnek a szemcsék felületéhez, és ez által fokozzák az elnyelőképességet. • Az ezüst-bromidot minden színre érzékennyé tehetjük megfelelő színezékek kiválasztásával, mely tulajdonságot pánkromáciának nevezzük.