HÉJASOK

1. A fajtaválaszték nagyon stabil, ugyanis a nemesítési folyamat nagyon hosszú. A fajták három csoportba sorolhatók: • Termesztésre ajánlott fajták: Rasna, Srem, Sava, Šampion, Kasnirodni, Tisa, Ovčar, Šejnovo. HÉJASOK - Porzó fajták: Geisenheim 139, Geisenheim 251, Jupiter. Dió ( Juglans regia ) • Perspektív fajták: S 41 – 9/82, S 8/93, Fernor, Fernette, Tiszacsécsi 72.

2. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Táplálkozás biológiai értéke: Átlagosan 100 g dióbél a következőket tartalmazza: • olaj 62% • fehérjék 16% • szénhidrát 12% • cellulóz 2,5% • ásványi anyagok 1,5% Ezen kívül tartalmaz még B vitamint, valamint antikarcinogén anyagokat ( E -vitamin, proteáz inhibitorok.) Energia értéke 2947 kJ. A rómaiak Jupiternek szentelték-innen a név-, és a fej betegségeinek gyógyítására használták. A dió különböző növényi részeiből készült főzetek ma is használatosak a humán alternatív gyógyászatban. Fája értékes nyersanyag a bútor iparban.

3. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK A dió eredetének történelmi áttekintése: • Az irodalom gyakran angol, perzsa, kárpát ás görög dióként emlegeti. • Nagy valószínűséggel Perzsiából származik, ahonnan görög és római légiósok révén jutott el Nyugat Európába. • Olaszországban már a kőkorszakban, Szerbiában pedig a jégkorszak Oligocen-Pliocen időszakában is volt. • Lengyel telepesek lévén 1938-ban jut ki É-Amerikába. • Ma a világon számos országban elterjedt a termelése Indiától a Himalájáig, Szibériáig, míg K-Európában az 520, Ny-Európában az 560 szélességig. • A világ dió termésének a 70%-át Európa és Ázsia (35-35%),míg 21%-át É-Amerika adja, • Európában Görögország, Olaszország, Franciaország, Románia, Bulgária a legnagyobb dió termelő országok.

4. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Génforrások: • Juglans regia • Kárpáti fajtakör • Francia fatakör • Mandzsuriai fajtakör • Perzsa fajtakör • Kaliforniai fatakör • Juglans nigra • Juglans rupestris • Juglans hindzsii • Caria ovata • Caria illinoinensis • A Juglans fajok diploidok , kromoszóma számuk n=32.

5. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Fajtaelőállítás módszerei és célja • A fajok keletkezési központjához köthetők a nemesítés legősibb mozzanatai. A későbbiek során a nemesítő munka az innen kikerült fajokon – fajok segítségével történtkontinensünk különböző géncentrumaiban. A termesztésben használatos legjelentősebb fajták előállításánál a következő módszereket alkalmazták. • Tájszelekció. A természetben meglelhető diópopulációk nagyon értékes „kincseket” tartalmaznak. Ennek köszönhetően ez a fajtaelőállífási mód számos országban , így Magyarországon és Szerbiában is figyelemre méltó eredményeket adott.

6. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Fajtaelőállítás módszerei és célja • Keresztezéses nemesítés. Az oldalrügyekből is termő génforrások felfedezése után vett nagyobb lendületet. Minőségjavítás különböző rezisztencia kialakítás valamint speciális célok (pl. faipar) gyakran alkalmazottak az interspecifikus keresztezések is. Így állztooták elő a ’Pedro’ fajtát, valamint a Juglans regia x Juglans hindzsii keresztezésével az un.”’Paradox” hibrideket. • Honosítás. A dió alkalmazkodó képessége kicsi ezért ennek a módszernek a jelentősége sem túl nagy. Szerbiában a Francia ’Franquette’ az amerikai ’Hartley’ és a németországi ’Geiseinheim ’ sorozat fajtái, még Magyarországon a ’Pedro’ és a ’Hartley’ honosodtak meg.

7. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Fajtaelőállítás módszerei és célja • Klónszelekció. A módszer dió esetében a fajt fenntartó nemesítésre alkalmas • Biotechnológia módszerei. A mikroszaporítás és az embriókultúra módszereinek kidolgozásán és gyakorlati alkalmazásán több országban dolgoznak. Ugyancsak elkezdődtek a biotechnológiai kutatások a rezisztencia növelése, valamint a növekedési erély csökkentése érdekében. Az izoenzimek markerként alkalmazása a gének háttér tulajdonságainak felderítésére a diónál is alkalmazottak.

8. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK A nemesítő és fajtaértékelő munka főbb céljai • jó termőképesség és korai termőre fordulás, • télállóság, • kései fakadás, és rövidebb tenyészidő (tavaszi fagyok kikerülése, és a télre való jobb felkészülés lehetősége), • a betegségek kórokozóival szembeni rezisztencia vagy tolerancia,

9. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK A nemesítő és fajtaértékelő munka főbb céljai: • egyöntetű érés és kiváló termék minőség (nagyság, törhetőség, bélarány, bélszín stb.) • mérsékelt növekedési erély, • speciális célok (faipar, díszítő érték). • A dió esetében nem alakultak ki „sláger fajták”, a már korábban említett rossz alkalmazkodó képességből kifolyólag. A dió fajták közül a legismertebbek a ’Franquette’. A ’Payne’, és a ’Hartley’.

10. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Ökológiai igény • A Kárpát medence egész területén találkozhatunk egyedi diófákkal, de árutermesztésben levő dió ültetvényekkel annál kevesebb helyen. Ennek okát a dió termőhellyel szemben támasztott követelményeiben kell keresni. • Hőmérséklet. Sikeres termesztésének legnagyobb gátló környezeti tényezője. Az alacsony hőmérséklettel szemben a különböző fajták ellenálló képessége eltérő: a téli mélynyugalmi állapotra jól felkészült kaliforniai fajták –9,4 és - 11,11OC közötti hő állományt bírnak ki, a Kárpátfajta körnél ez lehet akár – 40 oC is, a többi jelenlevő fajtáknál ez –25 és – 28 oC között alakul.

11. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Ökológiai igény • Az alacsony hőmérséklettel szembeni ellenállóságot nagymértékben befolyásolja a mélynyugalmi állapotban uralkodó időjárási viszonyok közül a hőmérsékletingadozás, amennyiben ez nagy (felmelegedés), a károsodás már – 20 oC – nál bekövetkezik. Az alacsony hőmérsékletre a dió legérzékenyebb a virágzása ideje alatt. A kifeslett rügy már – 1oC – on károsodik, így a tavaszi kései fagyok kártételének veszélye nagy.

12. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Ökológiai igény • A dió virágzása ideje alatt uralkodó középhőmérsékletet, valamint a tengerszínfeletti magasságnak a virágzás késleltetésére tett hatását alapul véve Bulatović (1984) a szocialista Jugoszláviát 19 körzetre (így Vajdaságot Észak – Keleti – Észak Bácska és Bánát- valamint Észak -Nyugati – Szerémség és Dél – Bácska) osztotta. Az ÉK-i körzetben a virágzás május 1. –5. volt 400 m tengerszintfeletti magasságig, és a tengerszintfeletti magasság 100 méterenként 1 nappal késleltette a virágzást, az ÉNY – körzetben a virágzás április 25. – 30. volt 300 m tengerszintfeletti magasságig, és a tengerszintfeletti magasság 1,4 nappal késleltette a virágzás kezdetét.

13. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Ökológiai igény • Az említett szerző nem tartja diótermesztésre alkalmasnak az olyan körzetet, amelyben a fagymentes napok száma kevesebb, mint 170 nap, a hőmérséklet a tenyészidő tartalma alatt alacsonyabb 16,5 oC – nál, valamint a csapadék mennyisége alacsonyabb 600 mm – nél. • Az alacsony hőmérséklet káros hatása a dió fejlődésének későbbi szakaszaiban is jelentkezhet pl. júniusban vékony terméshéj képződést idéz elő un. cinegesedés.

14. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Ökológiai igény • A túl magas hőmérséklet is okoz rendellenességet a dió fejlődésében: virágzás ideje alatt rossz terméskötődést eredményez, megperzselődhet a levél, ami a fotoszintézis csökkenésével jár, megperzselődhet a termés héja, amely a perzselt részeken szövet elhalással jár: a termés eltorzul, és a bél fejlődése vissza marad, nem tölti ki a héjat. • A dió igényli az alacsony hőhatást (bizonyos óraszámot 7,2 0C hőmérsékleten a nyugalmi időszak alatt), ellenkező esetben egyenletlenül indul a vegetáció, a rügyek vontatottan pattannak ki, hajtás száradás tapasztalható.

15. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Ökológiai igény • Fényigény. Nagy. Fény hiány esetén a korona belső részei felkopaszodnak, és a termés a korona palástjára szorul. • Talajigény. A termőréteg vasragsága legkevesebb 50 cm legyen, pH érték tekintetében a 6,5 az optimális, 7 felett gyakoriak a vas hiány tünetei, legmagasabb pH érték a 8. Humusztartalom 0,7 –1,5%, P2O5 5,05 – 11,56 mg/100g, K2O 5,66 – 9,66 mg/100g (Bulatović 1984). Az ártéri öntés talajok a természetes előfordulásának talajai. A vízzel való borítottságot, és a nehéz kötött talajokat nem tűri. • Vízszükséglete 800 –1000 mm évi csapadék.

16. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Növekedési sajátosságok • Közismert tény, hogy a dió minden beavatkozás nélkül, (de legtöbbször beavatkozás mellett i s ) szabályos ( gömb) koronát nevel. A nagy fényigényére utaló jel, hogy felkopaszodásra hajlamos un. „kúposodik”, valamint az, hogy majdnem minden szabadon növő fának ágai leérnek a földre a fény nagyobb mérvű kihasználására törekedve. • A termőre fordulás időszaka nagyon hosszú, nem ritkán 12 év. • A diót nagyon sokáig magoncból termesztették. Az első oltványokat Franciaországban készítették először. Úgy a magoncok mint a fajták esetében a természetes alakgazdagság megfigyelhető.

17. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Növekedési sajátosságok • Növekedési erély tekintetében a dió lehet: gyenge, közepes vagy erős növekedésű, minek függvényében a korona magassága 6 –14m között változik. • A koronaalak kúpos, hengeres, sátorozó, szétterülő és gömb lehet. A diónál, ellentétben más gyümölcs fajokkal, a kúpos korona alak csak ritka ágrendszerrel párosulva válik be. A kialakuló faalakot a termőhelyi adottságok és a termesztés technológia elemei is befolyásolhatják.

18. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Növekedési sajátosságok • A hajtásrügy-csoportok kialakulása a fiatal diófák törzsén, a faj egyik jellegzetes tulajdonsága. Nagy általánosságban három egymás alatt elhelyezkedő hajtás rügy található: „nyeles rügy”-nek nevezik a legfelső, legfejlettebb rügyet, melyből a függőlegeshez köze lálló hajtás fejlődik, a második rügyből 450szög állású hajtás fejlődik, még a harmadik rügy leggyakrabban nem hajt ki: ellenben ha a felette valók megsérülnek ,akkor a vízszinteshez közelálló hajtást nevel.

19. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Növekedési sajátosságok • A termővesszőkön háromféle rügy fejlődik. A vesszőkön szórt állásban elhelyezkedő kisméretű és gömb alakú hajtásrügyek. A barka rügyek 0,5 – 1cm hosszúak és takaratlanok, a belőlük fejlődő barka virágzatok pedig 1 –1,5 cm szélesek és 10 – 15 cm hosszúak. A termőrügyek tartalmukat tekintve vegyes rügyek, amelyekből a rövid hajtások csúcsán fejlődnek a nővirágok, leggyakrabban 1 – 4 csokorban vagy ritkábban virágból álló fűzérben. • A dió termővesszői általában 20 – 50 cm hosszúak és 8 – 10 mm vastagok, oldalukon hajtásrügyek, barkarügyek és egyes fajták esetében nőivirágkezdeményt tartalmazó vegyesrügyek találhatók.

20. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Növekedési sajátosságok • A vesszők csúcsrügye vegyesrügy. Germain a termőrügyek vesszőn való elhelyezkedése alapján a diókat csúcsrügyön termőkre, átmenetikre és oldalrügyből termőkre ossza. Az oldalrügyből termő fajták legalább három évvel korábban fordulnak termőre. • Az oltványok termőre fordulása is korábbi, mint a magoncoké.

21. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK

22. HÉJASOK

23. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Fenológiai jellemzők • A diófa mélynyugalmi ideje nagyon rövid , és általában januárban befejeződik. A fagyra való érzékenység csak hosszantartó téli felmelegedés esetén lép fel. • A termesztésre ajánlott fajták tenyészidejének hossza 190 – 210 nap. • A sikeres termesztés egyik kritikus szakasza rügyfakadás, mely tekintetében akár 30 napos eltérés is lehet a fajták között. A kései rügyfakadás előny a kései tavaszi fagyok kikerülése szempontjából.

24. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Fenológiai jellemzők • A dió hajtásnövekedésében két szakasz különíthető el. Az első a tavaszi hajtásnövekedés, amikor csak a rövid hajtások alakulnak ki, és végálló rüggyel zárulnak, és ezeken a hajtásokon kezdődik el a termőrügyek differenciálódása. A termőrügy differenciálódás ideje május – június. • A második hajtásnövekedés a nyári, sokkal hosszabb hajtásokat eredményez. Amennyiben a tavaszi hajtás termést hordoz, a nyári hajtásnövekedés a termést oldalra nyomva a legfelső rügyből un. álltengelyesen történik.

25. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Fenológiai jellemzők • A dió egyvirágú, egylaki szélporozta növény. A virágzás ideje május. Az öntermékenyülésre való hajlam nagy, de jelen van az önmeddőség és adichogámia is. A jó ter5més elérésének érdekében 70 – 80% terméskötődés szükséges. • A lombhullás ideje fajta tulajdonság, de befolyásolja a fa kondíciója is. A vegetáció korábbi befejezése előnyös fajta tulajdonság, mivel hosszabb a télre való felkészülés ideje.

26. HÉJASOK

27. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Termékenyülésbiológia, fajtatársítás • A gyümölcsfajok közül egyedül a dió rendelkezik sajátos szaporodási önszabályzó képességgel. Ez oly módon valósul meg, hogy a nővirág a bibére jutott túlzott bibe mennyiség hatására abortál, és a terméskezdemény lehull. Ezzel a jelenséggel magyarázható a magoncokból telepített zárt ültetvények alacsony terméshozama, valamint egyedül a dió termesztéstechnológiájában alkalmazott eljárás a „pollenrázás”.

28. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Termékenyülésbiológia, fajtatársítás • Ez az ismérv továbbá alátámasztja a szelektált fajták telepítésének indokoltságát, valamint a dichogámia nemkívánatos hatásának megelőzésére a porzó fajták legfeljebb 5%-os jelenlétét az ültevényben. • Viszonyaink között a partenokarpia ritkán fordul elő a diónál, még az apomixis gyakori. A kárpáti fajtakörhöz tartozó fajták termésének 13 – 42% - a apomiktikus úton fejlődik.

29. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Termésjellemzők és felhasználási irányok • A dió termése a következő formákban értékesíthető: • dióbélként, amikor az áruértéket annak külleme és beltartalmi értéke határozza meg, • héjas dióként, amikor a termés külleme, a héj tetszetőssége is meghatározó tényező, • zöld dióként, ez esetben a csonthéjképződés előtt minél nagyobb termés méret az előnyős.

30. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Termésjellemzők és felhasználási irányok A kiváló áruérték tényezői: • 30 –32mm – nél nagyobb termésátmérő, • tojásdad vagy gömbölyded alak, • a csonthéj sima felületű, legömbölyített karimájú, vékony és kemény ,könnyű töretű, géppel is könnyen törhető, • a héj belseje sima, lécek és benyúló dudorok nélkül, • a termés mag – bél aránya 50% feletti, • hártya szerű magbélhéj és semleges ízű, • kellemes ízű, jó zamatú, magas olajtartalmú és halványbarna színű magbél, • a tartós tárolás alatt is őrizze meg a magbél teltségét és egyéb jellemzőit (Szentiványi, Soltész 1997,662).

31. DIÓ ( Juglans regia ) HÉJASOK Termésjellemzők és felhasználási irányok • A termőképesség és termésbiztonság tényezői • magasfokú télállóság és fagytűrés, szárazságtűrés, • a betegségek kórokozóival valamint az almamollyal szembeni ellenálló képesség, • hosszú termőkor és korai termőre fordulás, • dús virágzás és nagy arányú terméskötődés, • a hajtások oldalán is nagy arányú vegyes rügyek képzése, • késői fakadás és virágzás, • nem túl késői termésérés és az aránylag rövid tenyészidőszak (Szentiványi, Soltész 1997,662)

32. A TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT FAJTÁK FŐBB JELLEMZŐI RASNA - Az újvidéki Mezőgazdasági Egyetemen állították elő, • Vegetáció kezdete azonos a Jupiterével, és néhány nappal későbben fejeződik be, • Növekedési erélye közepes, • Termőképessége nagy, • Korán fordul termőre ( gyakran már a faiskolában termést hoz ), • Virágzása pomogám, • Porzói a Jupiter és a Geisenheim 139, • Termése nagy ( 14 gramm ), • Magbélaránya közepes ( 50% körül ), • Fogékonyság a Gnomonia leptostyla – ra alacsony, • Alkalmazkodóképessége nagy, • Tavaszi fagykárt ritkán szenved ( későn indul a veg. ).

33. A TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT FAJTÁK FŐBB JELLEMZŐI SREM • Az újvidéki Mezőgazdasági Egyetem fajtája, • Vegetáció kezdete 2 nappal a Šejnovo előtt, • Vegetáció vége tíz nappal a Šejnovo előtt, • Növekedési erélye közepes, erős, • Virágzása protoandrikus, • Porzói Jupiter és a G 139, • Termése nagy ( 15 gramm fölött ), héja vékony és úgymond sima, • Magbélarány 57 %.

34. A TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT FAJTÁK FŐBB JELLEMZŐI TISA • Az újvidéki Mezőgazdasági Egyetem fajtája, • Virága gyakran 20 női virágot is tartalmaz ( a termések nagysága folytán azok egymást letúrják, és lehullanak a virágzatból a vegetáció ideje alatt ), • Termése nagy ( 15 gramm körüli ), héja vékony, • Magbélarány 52 %, • Hátránya a magbél sötét színe.

35. A TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT FAJTÁK FŐBB JELLEMZŐI ŠAMPION • Az újvidéki Mezőgazdasági Egyetem fajtája, • Vegetáció kezdete a Šejnovóival azonos, és 15 – 20 nappal előbb fejeződik be, • Növekedési erélye közepes, • A téli fagyállósága nagy, • Termésének súlya 13 gramm, • Magbél színe világos, • Magbélarány 58 %.

36. A TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT FAJTÁK FŐBB JELLEMZŐI SAVA • Az újvidéki Mezőgazdasági Egyetem fajtája, • Vegetáció kezdete néhány nappal a Šejnovo előtt, és 10 nappal előbb fejeződik be, • Növekedési ereje közepes, • Termőképessége nagy ( az oldalrügyek termőképessége 80 % fölött van, még tavaszi fagykárok esetén is kielégítő termést ad ), • Termése gömbölyű, súlya 12 gramm, héja vékony, • Magbél szín világos, könnyen elválasztható a héjtól, • Magbélarány 53 %.

37. A TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT FAJTÁK FŐBB JELLEMZŐI KASNIRODNI • Az újvidéki Mezőgazdasági Egyetem fajtája, • Tenyészideje nagyon rövid, nagyon későn indul, 15 nappal a Šejnovo után és 10 nappal azelőtt fejezi be, • Nagyon ritkán szendved tavaszi fagykárt, • Növekedési erélye erős, • Termőképessége nagy, • Az oldalrügyek termőképessége nagy, • Termésének tömege 12 gramm, • Magbél színe kifejezetten világos, • Magbélarány 46 %.

38. A TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT FAJTÁK FŐBB JELLEMZŐI OVČAR • A čačaki Gyümölcsészeti és Szőlészeti Intézet fajtája, • Növekedési ereje erős, • Vegetáció kezdete közép korai, • Termése nagy, 13,6 gramm súlyú, • Magbélaránya 48 %, • Magbél színe világos.

39. A TERMESZTÉSRE AJÁNLOTT FAJTÁK FŐBB JELLEMZŐI ŠEJNOVO • Ismert bolgár fajta, elterjedt az egész világon, • Vegetáció kezdete közép korai és kifejezetten későn fejezi be, • Növekedési ereje közepes, • Termőképessége nagy, • Termésének súlya 12 gramm, héja vékony, • Magbélarány 54 %, • Hátránya a hosszú tenyészidő, és a sötét magbélszín.

40. PORZÓ FAJTÁK FŐ JELLEMZŐI G 139 • Német fajta, • Barkái későn nyílnak, későn virágzó fajták porzására alkalmas, • Növekedési ereje gyönge, • Termése középnagy ( 12 gramm ), • Magbélarány 48 %.

41. PORZÓ FAJTÁK FŐ JELLEMZŐI G 251 • Német fajta, • Vegetáció kezdete kései, • Virágzás kezdete a Jupiter előtt van, de barkái hosszan virágzanak, így minden termesztésre ajánlott fajtának virágzási idejét fedi, • Termésének nagysága valamivel a G 139 fölött van, • Magbélarány alacsony ( 45 % ).

42. PORZÓ FAJTÁK FŐ JELLEMZŐI JUPITER • Cseh fajta, • Vegetációs ideje rövid, • Növekedési ereje közepes, • Termőképessége jó, • Termése középnagy, • Magbélarány 50 %, • Magbél színe sötét, ami egyben hátránya is.

43. PERSPEKTÍV FAJTÁK FŐ JELLEMZŐI TISZACSÉCSI 72 • Magyar fajta, • Vegetáció kezdete a Šejnovóival azonos, de valamivel előbb fejezi be, • Növekedési erélye erős, • Termése nagy ( 14 gramm ), • Magbélarány 52 %, • Magbél színe fehér.

44. PERSPEKTÍV FAJTÁK FŐ JELLEMZŐI FERNOR • Francia fajta, 1995 – től van termesztésben, • Vegetáció kezdete kései, • Növekedési ereje közepes, • Termése közepes, inkább apró ( 11,5 gramm ), • Magbélarány 49 %, • Magbél színe kifejezetten szép.

45. PERSPEKTÍV FAJTÁK FŐ JELLEMZŐI FERNETTE • Francia fajta, kevésbé elterjedt mint a Fernor, • Hazájában porzófajtaként használják, • Termése közepes nagyságú ( 12 gramm ), • Magbélaránya 54 %, • Hátránya a magbél gyöngébb minősége.

46. Mogyoró ( Corylus avelena L. ) ENNIS • Amerikai fajta, gyorsan terjed Európában, • Vegetáció későn indul, • Mérsékelten kontinentális éghajlatot igényel ( melegebb éghajlaton rosszul telel ), • Fagyállósága jó, • Növekedési erélye közepes, • Termőképessége nagy, • Későn virágzik, • Termésének nagysága 3,5 – 4 gramm, • Magbélaránya 45 – 49 %,

47. Termesztésre ajánlott főbb fajták TONDA GENTILLE DELLE LANGHE • Olasz fajta, nem kedveli a nedves, párás éghajlatot, • Korán érik, augusztus második felében, • Növekedési erélye közepes, • Önmeddő, porzói Tonda Gentille Romana, Mortarella, Nocchione, Negret, Cosford, • Téli fagyokra ellenálló, • Termőképessége nagy, • Termése középnagy ( 2,2 gramm ), gömb, lapított gömb alakú, • A makk könnyen kihull a kupacsból, • Magbélarány 46 – 48 %, • A magbél apró ( 1,2 gramm ), lauda alakú, elefántcsont színű, kellemes ízű, aromájú, nagyon keresett az édességiparban, • Országunkban a legjelentősebb kommerciális fajta.

48. Termesztésre ajánlott főbb fajták TONDA GENTILLE ROMANA • Olasz fajta, Közép – Olaszországban termelik, érési ideje szeptember első fele, • Növekedési erélye közepes, • Önmeddő, porzói Nocchione, Mortarella, Tonda Gentille delle Langhe, Tonda di Giffoni, • Környezethez való alkalmazkodóképessége nagy, • Kései tavaszi fagyokra ellenálló, • Termése közepesen nagy ( 2,7 gramm ), gömb alakú, sötétbarna színű, • A makk könnyen kihullik a kupacsból, • Magbél apró ( 1,2 gramm ), • Gömb alakú, kemény, jó minőségű.

49. Termesztésre ajánlott főbb fajták TONDA DI GIFFONI • Olasz fajta, • Növekedési erélye erős, • Önmeddő, porzói Nocchione, Mortarella, Tonda Gentille delle Langhe, Tonda Gentille Romana, • Termése középnagy ( 2,5 gramm ), • Gömb alakú, sötétbarna színű, • Magbélarány 45 – 47 %, • Magbél apró ( 1,2 gramm), gömb alakú, világos színű, • Melegebb éghajlatok fajtája, ahol bő termő.

50. Termesztésre ajánlott főbb fajták ISTARSKI DUGI • A Lambert szelektálásával állították elő Isztriában, • Szeptember első felében érik, • Növekedési erélye közepes, elágazási erélye úgyszintén, • Önmeddő, porzói Római mogyoró, Hali óriás, Ludolf, • Fagyállósága nagy, termése középnagy – nagy ( 2,8 gramm ), alakja hosszúkás, a kupacs hosszabb a makktól, és nem hullik ki, gépi szedésre alkalmatlan, • Magbélarány 43 %, • Magbél apró ( 1,2 gramm ), sárgásfehér színű, igen ízletes, aromás.