Az integrációról, avagy mit is jelent hétköznapjainkban az európai, Európai Uniós integráció?

1. Az integrációról,avagy mit is jelent hétköznapjainkban az európai, Európai Uniós integráció? Aa) Komponens Kulturális Projekt Ciklus Menedzsment TÁMOP 3.2.3.-08/2-2009-0045„Építő közösségek”, Közművelődési intézmények az egész életen át tartó tanulásért2.kör: A közművelődés a nem formális és informális tanulás szolgálatábanA TUDÁS ÉS MŰVELTSÉG MEGÚJÍTÁSA – A TÁRSADALOM MEGÚJÍTÁSAKedvezményezett: TIT FEJÉR MEGYEI EGYESÜLETE Zoltai Márta, okl. EU szakértő Kodolányi János Főiskola, 2011.

2. Az európai integráció az Európai közösségek (ESZAK1951, Római Szerződés, 1957) megalakulásával kezdődött el. Ettől a pillanattól vette kezdetét az a folyamat, amely hosszú évek során egyre teljesebbé alakította az Európai Unió országainak szövetségét. • az európai integráció egyenlő azzal a ténnyel, hogy az Európai Unió tagállamai egyre szorosabb gazda-sági és politikai együttműködést hoznak létre. Ennek érdekében. • Az integráció fogalom-rendszere; • A piaci integrációs formák; • Az integrációs szakaszok megvalósulása; • Az integráció akadályai; • Gazdasági és monetáris unió; • Társadalmi-politikai integráció;

3. Az integráció általános és specifikus fogalma Általános megközelítés • Folyamat – dinamikus; • Statikus - nemcsak egyesülés, egységesülés!!! • Történeti áttekintés; • Mikro (háztartások, üzlet): input – transzformáció – output; • Makro (nemzetgazdaság) – a mikro rendszerhez tartozók biztosítása;

4. A gazdasági integráció szintjei • Eredeti: a gazdasági és politikai integráltság egysége (birodalmak – pl. Kína, India, SZU); • Tőkés gazdaságok – országhatárokhoz kötött nemzetgazdaságok; • Pénzrendszerek; • Vámok és egyéb kereskedelmi korlátok; • Adók; • Munkamegosztás: infrastruktúra-szakágazatok-művelődés-nyelv; • Mikroökonómia(háztartások) – fogyasztó és munkaerő funkciók; • Külső folyamatok: külkereskedelem, mint kapcsolati eszköz – intenzitása és egymásra utaltság; • Regionális és világgazdaság az integráció nemzet- gazdaság feletti szintjei-szupranacionális; • Térintervallumok (és a gazdasági-politikai összefüggései);

5. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 1.A merkantilista politika a középkori városi keretből kilépve az egységes nemzetgazdaság kialakítása felé tette meg az első lépéseket. Mindez kedvezett a polgárság megerősödésének • A merkantilisták szerint egy ország gazdagsága export-többletétől függ. Arra törekedtek, hogy a nemesfémet – a pénz akkoriban még kizárólagos formáját – az országba vonzzák, kiáramlását pedig megakadályozzák. Ennek hatására – elképzelésük szerint – megnő az árszínvonal és a termelés, viszont csökken a kamatok szintje • Erdélyben Bethlen Gábor fejedelem alkalmazott a mer-kantilizmushoz hasonló gazdaságpolitikát, a belső piac védelme miatt, sőt már Zsigmond 1405-ös törvényeiben találni erre mutató jellegeket. A merkantilizmus foko-zatos fejlődéssel alakult ki a késő középkor felvirágzó kereskedelmétől kezdve a 17. századig. • XVI-XVIII sz. – arany cserében lekötött külkereskedelem a gazdaság forrása; • Az arany kivitelének megtagadása, kivitel: áru • Eszköze a protekcionizmus (előírások, szabályok, kvó-ták=adminisztratív protekcionizmus; pénzügyi, vámelő-írások=finánc protekcionizmus) • Váltóárfolyamok kialakítása (az ellenértékek mérése, az állam beavatkozása az adás-vétel piacába) • Aktív külkereskedelmi mérleg (a belföldi tőkeállomány növelése)

6. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 2. • Fiziokratizmus – a protekcionizmussal szemben szabadkereskedelmi politika Jean-Baptiste Colbert 1658-tól Seignelay márkija (Reims, 1619. augusztus 29. – Párizs, 1683. szeptember 6.) francia államférfi, gazdaságpolitikus. XIV.Lajos, a napkirály udvarába Jules Mazarin bíboros ajánlására került, miután sikereket ért el a bíboros vagyonának kezelésében. 1661-től az állami pénzügyek intendánsa, majd 1665-től főfelügyelője, tulajdonképpen pénzügyminiszter 1683-ig. A merkantilizmuslegjelentősebb képviselője. • Gazdaságfejlesztési programja révén FranciaországEurópa vezető hatalma lett. Megreformálta az adórendszert, kiter-jesztve az adózók körét, egyben csökkentve a közvetlen adókat és növelve a közvetettek mértékét, de szigorítva az adóbeszedést, mivel a királyság pénzügyeinek megszilár-dítását tekintette céljának. Új-Franciaország gyarmat létrehozása érdekében ösztönözte a kivándorlást Kana-dába. Gazdaságpolitikáját a merkantilizmus sajátos vál-fajának colbertizmusnak is nevezik, ami elhanyagolta a mezőgazdaság fejlesztését és a belső piac bővítését

7. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 3. • Francois Quesnay (ejtsd: Franszoá Kené) 1694 - 1774. a fiziokratizmus megteremtője. Eredetileg Madame de Pompadour és XV.Lajos orvosa. A társadalmat három osztályra osztotta: • a termelők osztálya, amely a mezőgazdaságban dolgozókat foglalja magában; • a földesurak osztálya, amely magában foglalja a földesurakon kívül a papságot, a nemességet, a királyi udvartartást és a hivatalnokokat is; • a terméketlen osztály, ahová az ipari bérmunkások, kézművesek és az ipari tőkések tartoznak. • A fiziokratizmus szerint ugyanis az iparban nem keletkezik "tiszta termék", az ipar csak a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel és nem teremt új értéket. Quesnay az angol Harveynek a vérkeringés orvostudományi felfedezése nyomán alkotta meg a gazdasági élet "vérkeringését" modellező művét a "Tableau économique"-t, a Gazdasági táblázatot. Ebben az egyszerű újratermelést mutatja be a pénz és az áruk ellentétes áramlásán keresztül. Nála a tőke körforgását, mint a testben a vérkeringést a szív, a földesurak kiadásai indítják el. A modell-ben Quesnay azt igyekszik bebizonyítani, hogy az újratermelés csak egyenlő értékek cseréje révén mehet végbe, s az érték-többlet realizálásához nincs szükség külkereskedelemre, hisz az a mezőgazdaságban keletkezik csak. Támadja merkantilizmust.

8. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 4. • Adam Smith (1723 – 1790. Edinburgh) skót klasszikus közgazdász és filozófus. Általában őt tartják a modern közgazdaság-tudomány atyjának. • 1776-ban megjelent A nemzetek gazdagsága (An Inquiry into the Nature and Causes of the Wealth of Nations, röviden: The Wealth of Nations) a közgazdaságtan történetének első rendezett műve, nyugati világ egyik legnagyobb hatású műveként tartják számon. A könyv a kor divatos, a gazdagság forrását a földben kereső fiziokrata tanokkal szemben a munka-érték és a munkamegosztás elméletében kereste a keletkező új értékét. A könyv olyan sikeres volt, hogy a korai közgazdaságtan fejlődését új pályára állította, és megalapította a klasszikus közgazdaságtant. Thomas Malthus és David Ricardo, illetve a gazdasági elméletét velük szemben megfogalmazó Karl Marx is Smith fogalmait használták.A könyv egyik központi gondolata a szabad kereskedelem. Leghíresebb metaforája a "láthatatlan kéz", az a rendező elv, ami a piacon a kereslet és kínálat, bőség és szűkösség erőinek és ellenerőinek eredményeként beosztja a nemzet erőforrásait. A "láthatatlan kéz" a keresletre és a kínálatra ható erők eredménye-ként alakítja ki a "természetes árat". • Smith az állam beavatkozását a gazdaságba természetellenesnek ítélte, a politikusokat alattomos és ravasz lényeknek mondta, akiket a dolgok pillanatnyi hullámzása irányít. Szerinte az ember gazdasági tevékenységének fő motívuma az önző érdek. De saját érdekeit csak úgy követheti, hogy ha más embereknek szolgálatot teljesít, vagyis saját munkáját vagy munkatermékét kínálja nekik cserére. Így fejlődik ki a munkamegosztás.

9. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 5. • A gazdasági növekedésről • Smith "természetes rendnek" nevezte azokat a feltételeket, amelyek közt a leghatékonyabban valósul meg az önző ér-dek és a gazdasági fejlődés spontán törvényeinek jótékony hatása. Ez a "laissez faire" (ejtsd: lesszé fer) elve. Eszerint, ha minden egyes ember gazdasági cselekvése végső soron a társadalom javát szolgálja, akkor ezt a cselekvést semmivel sem szabad korlátozni. Smithnél a "laissez faire" konkrétan a következőket jelentette: 1. a munkaerő mobilitását; 2. a földek teljesen szabad adás-vételét; 3. az ipar és a belkereskedelem állami szabályo-zásának megszüntetését; 4. a szabad külkereskedelmet. • Smith szerint a társadalom gazdagsága két tényezőtől függ: 1. a termelő munkával foglalkozó lakosság hányadától, és 2. a munka termelékenységétől, melyet a munkamegosztás határoz meg. (Az üzemen belüli és az egyes termelők közötti munkamegosztás között viszont nem tett különbséget.) A lakosság számának változását a munkabér nagyságával hozza összefüggésbe.

10. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 6. • David Ricardo (1772. London - 1823. az angol klasszikus közgazdaságtan egyik legnagyobb alakja, az elméleti köz-gazdaságtan tudományának egyik megalapozója, emellett sikeres üzletember és politikus volt. • Ricardo Adam SmithA nemzetek gazdagsága (The Wealth of Nations) című művének elolvasása után, 1799-ben kez-dett érdeklődni az elméleti közgazdaságtan iránt. Arra a kérdésre igyekezett főként választ találni, hogy a terme-lésnek és az elosztásnak mely társadalmi feltételei között a legkedvezőbb a társadalom anyagi gazdagságának növe-kedési lehetősége. • Ricardo legfontosabb írása mindenféleképpen az 1817-ben napvilágot látott A politikai gazdaságtan és az adózás alapelvei (On the Principles of Political Economy and Taxation) című. Ebben a művében kiállt a külkereskedelem mellett, „bizonyította” (igaz, a valóságtól erősen elrugasz-kodott modell segítségével), hogy a szabadkereskedelem minden, benne résztvevő ország és az azokban élő minden gazdasági szereplő számára hasznos. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha az egyik ország a másiknál minden terméket csak kisebb hatékonysággal tud előállítani – ez az elmélet a komparatív előnyök elméleteként vált ismertté.

11. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 7. • A komparatív előnyök a nemzetközi gazdaságtan és a ke-reskedelem legfontosabb fogalmai közé tartoznak. Ha egy országnak egy termék előállításában komparatív elő-nye van egy másik országgal szemben, akkor a terméket ez az ország fogja előállítani, és egy részét saját gazda-ságán belül felhasználni, más részét pedig exportálni. A másik országnak ugyanekkor komparatív hátránya van; ebből kifolyólag nem lesz érdemes gyártania az adott terméket. A komparatív előnyök modellje David Ricardo angol klasszikus közgazdásztól származik. Korábban Adam Smith még az abszolút előnyök fontossága mellett érvelt; Ricardo jutott arra a következtetésre, hogy a kereskedelemben a relatív előnyöknek kell érvénye-sülniük. (Maga Ricardo Anglia és Portugália posztó- és bortermelését vette példának.) Komparartív előnyök forrásai: • Természeti tényezők; • Technikai-technológiai különbségek; • Kulturális és mentalitásbeli különbözőségek • Fogyasztó szokások

12. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 8. a modell kritikája • Ricardo tévedése abban állt, hogy a komparatív előnyök modell-jében a munkaerő az egyetlen termelési tényező, az pedig szaba-don áramolhat a különböző termékek gyártására létrejött iparágak között. Így a munkásoknak nem okoz gondot, hogy a gabona-termelés megszűnik: egyszerűen átmennek a gyorsabban fejlődő iparba. Persze már ez a megállapítás is erősen vitatható, de a valóságban ráadásul nemcsak munkaerő létezik, hanem más termelési tényezők is: például a föld és a tőke. Ezek a tényezők pedig – különösen az előbbi – nem tudnak áramolni ipar és mező-gazdaság között, mert csak az egyik szektorban használhatók. Amikor az olcsó gabona elárasztotta Angliát, a föld mint termelési tényező nem tudott az iparba áramolni, így a földbirtokosok szükségszerűen tönkrementek. • A komparatív előnyök modellje azt sugallja, hogy minden ország jól jár, ha csak bizonyos termékek „gyártására” szakosodik, a többit pedig külkereskedelem útján szerzi meg. Mi több, ez a kereskedelem annál hasznosabb, minél nagyobb volumenű; ebből a megállapításból már következik, hogy a vámok csakis károsak lehetnek, mert megdrágítják az importot. • Itt azonban a modell már elrugaszkodik a valóságtól. A 19. század közepén Angliában eltörölték a hazai gabona védelméről szóló törvényt; ezt egyébként korábban maga Ricardo is szorgalmazta, éppen modelljének szabadkereskedelemre vonatkozó következ-tetésére hivatkozva. A törvény megszüntetésének hatására a gabona ára esni kezdett, az import – mivel már megérte – beözön-lött Angliába, a földbirtokosok egy része, mivel nem tudta állni a versenyt, tönkrement.

13. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 9. Ricardo modelljét a 20. században a Heckscher-Ohlin-modell és a specifikus termelési tényezők modellje kísérelte meg jobban a valósághoz közelíteni. • Heckscher-Ohlin-elmélet alapja az 1919-ben az Ekon-omisk Tidskrift című folyóiratban megjelent cikk: The Effect of Foreign Trade on the Distribution of Income. A cikk a nemzetek közötti szabad kereskedelem mel-lett érvel, és azt a feltevést fejtik ki, hogy az egyes országok közötti komparatív előnyök gyökerét az egyes országokban föllelhető termelési tényezők kö-zötti különbségekben kellene keresni. • A Heckscher-Ohlin theoréma - egészen röviden ösz-szefoglalva nagyjából azt állítja, hogy ha két ország-ban kétféle terméket állítanak elő két termelési tényező (mondjuk, a munka és a tőke) felhasználá-sával, akkor mindkét ország annak a terméknek a gyártására és exportjára fog törekedni, amelynek előállításához inkább a nagyobb bőségben rendelke-zésre álló termelési tényezőre van szükség. • A modell valóban úttörő jelentőségű a nemzetközi kereskedelem elméletében, mert megmutatja, hogyan értelmezhető a komparatív előny elve egy-egy ország termelésitényező-ellátottságára vonatkoztatva.

14. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 10. • A legismertebb kritika talán Leontieff nevéhez fűződik, aki az 1950-es években az Amerikai Egyesült Államok külkereskedelmi adatait vizsgálva empirikusan tesztelte, hogy az ország szakosodása a Heckscher-Ohlin tételben megfogalmazott elvek szerint történik-e. Arra a meglepő eredményre jutott, hogy e viszonylag tőkegazdagnak minősíthető gazdaság inkább munkaintenzív, mint tőkeintenzív termékeket exportált, míg importjára a tőkeintenzív termékek dominanciája volt jellemző. Ez a jelenség Leontieff paradoxonként ismert. • A Leontief-inverz mátrixalgebrai fogalom, alkalmazási területe mégis szinte kizárólag a közgazdaságtanra, azon belül az input-output (IO) elemzések illetve a Leontieff-technológia tárgykörére korlátozódik. Így vonult be a közgazdasági elmélettörténetbe. • Ezen „klasszikus” versenyképességi elméletek további hiányos-sága, hogy meglehetősen sok megszorító feltétellel éltek (tökéle-tes piacok, vámkorlátozások nem léteznek, a nemzetközi kereskedelem költségeit nem veszik figyelembe stb.) továbbá egyáltalán nem veszik figyelembe a transznacionális társaságok létét.

15. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 11. Kompetitív előnyök elmélete • Kompetitív előny a versenytársakkal szemben értelmezhető. A ver-senytársakkal szembeni előnyt lényegében azok a tényezők hatá-rozzák meg, amelyeket tartósan fenn lehet tartani, és amelyeket a versenytársak nem tudnak ellensúlyozni. (’Abban van kompetitív előnyöm, amiben kompetitív vagyok’). Porter egy adott iparágban öt ún. versenytényezőt különböztet meg: az új belépők, a helyettesítés fenyegetettsége, a vevők alkupozíciója, a szállítók • alkupozíciója és az iparági versenytársak közötti vetélkedés. (Porter, 1993) • A gazdaság térszerveződésének legújabb tendenciáit magyarázza a klaszterkoncepció, amely a nemzetközi nagyvállalatokkal vívott versenyben a régiók és az ott működő piaci szereplők összefogását javasolja. A klaszterkoncepció létrejötte és kezdeti formálása Michael Porter nevéhez fűződik. • A klasztereket az egyszerű egymás mellé településtől, • a tartós és avállalati működés sok területére kiterjedő együttműködés, a klaszter szereplői között kialakuló stratégiai partneri viszony különbözteti meg.

16. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 12 A Porter-féle gyémánt modell • Porter a „Competitive Advantage of Nations” című könyvében ismerteti versenyképesség elméletét. Könyvében arra tesz kísérletet, hogy megmagyarázza egyes országok versenyképességét, pontosabban néhány iparágban/iparági klaszterben meglévő versenyképességét. Véleménye szerint a világgazdaság változó versenykörnyezetében már nem beszélhetünk komparatív előnyökről, hanem kompetitív (verseny) előnyökről van szó. Porter szerint egy ország kompetitív előnyét a hazai gazdasági környezet négy egymással szorosan összefüggő adottsága teszi lehetővé [Porter, 1990]: • 1. Tényezőellátottság: megfelelő termelési tényezők megléte, mint képzett • munkaerő, infrastruktúra ahhoz, hogy megfelelő iparágakban versenyezhessen; • 2. Keresleti viszonyok: a hazai kereslet hatása az adott iparág termékeire és • Szolgáltatásaira; • 3. Kapcsolódó és beszállító (háttér) iparágak: Nemzetközi szinten is hely-tállni képes beszállító háttéripar megléte vagy hiánya; • 4. Vállalati stratégia, struktúra és verseny: a vállalatalapítás ,-irányítás nemzeti feltételei és a hazai verseny természete. • Ez a négy „belső” tényező együttesen alkotja a nemzeti gyémántot.

17. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 13. • Porter szerint a nemzetek leginkább azon iparágakban sikeresek, ahol a nemzeti gyémánt a legkedvezőbb adottságokat biztosítja. • A nemzeti gyémánthoz két külső változó is tartozik: 1. A kormányzat szerepe: a kormányzati politikák befolyásolhatják a gyémánt minden egyes összetevőjét. 2. A véletlen szerepe: Ide tartozik minden olyan hatás, amelyekre általában sem a kormányoknak sem a válla-latoknak nincs hatásuk (pl. háborúk, a külső politikai környezet hirtelen megváltozása, új találmányok meg-jelenése stb.). • Tényezőellátottság - Porter a termelési tényezőket az alábbi csoportokba sorolja: • Emberi erőforrások • Természeti erőforrások • Tudás • Tőke

18. Porter klaszterkoncepciója elmélyült elméleti és empirikus kutatás eredményeként jött létre, és szerves részét képezi Porter általános versenyképességi elméletének, amely a komparatív előnyök helyett a kompetitív előnyök fogalmával operál, és egyik legfőbb mondanivalója, hogy a globális versenyben a multinacionális cégektől származó versenyre adható egyik válaszlehetőség a regionális összefogás, amelynek egyik fontos eleme a klaszter. • A klaszterek természetesen nem valamiféle recept szerint jönnek létre, akkor sem, ha kialakításukat gazdaságpolitikai eszközökkel ösztönzik, és ezeknek az eszközöknek az igénybevétele bizonyos feltételekhez kötött. • Földrajzi koncentráció • Szakosodás • Klaszterszereplők • Innováció • A kritikus tömeg • A klaszterek életciklusa • A pólusprogram klasztertámogatási eszközei

20. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 14. A versenyképesség mint nemzetközi politikai gazdaság-tani koncepció • Egy, a fentiektől eltérő meghatározás szerint a gazdasági versenyképesség a nemzetek egymáshoz viszonyított relatív pozíciójának egyik meghatározó eleme, ugyanis a versenyképesség katonai, tudás-ipari képességekben is megjelenhet. [Rapkin, 1995] • A nemzetközi politikai erőtérben betöltött pozíció önmagában meghatározza, hogy egy adott nemzet mennyiben képes elérni alapvető céljait – mint biztonság, jólét, szuverenitás. • A versenyképesség értékelésének kérdése ezáltal megkerülhetetlenné válik.

21. Nemzetközi kereskedelmi és integrációs elméletek 15. A VERSENYKÉPESSÉG MÉRÉSE • Már a fogalom pontos definiálása is nehézségeket okozott. Sokan sokféleképpen alkalmazzák, más-más oldalról közelítik meg. Az alábbiakban a lausanne-i székhelyű International Institute for Marketing Development által kiadott World Competitiveness Yearbook” által alkalmazott módszereket. • Az évente kiadott adattár sorrendet állít fel az általa vizsgált 49 országról aszerint, hogy mennyire képesek megfelelő üzleti környezetet biztosítani a vállalatok számára. A versenyképességet 286 statisztikai mutató alapján határozzák meg, ezeket négy főbb kategóriába lehet besorolni: 1. a gazdaság teljesítményét mérő mutatók, 2. kormányzati haté-konyságot értékelő adatok, 3. vállalkozásbarát kör-nyezet meglétét vizsgáló mutatók és 4. az infrastruk-túra állapotát értékelő mérőszámok.

22. Az ún. „hard” kritériumok általában a mérhető tényezőket tartalmazzák, amelyeket nemzetközi statisztikákból szereznek be (OECD, IMF stb.), míg az ún. „soft” kritériumok a kevésbe vagy egyáltalán nem számszerűsíthető tényezőket vizsgálják (oktatás színvonala, korrupció stb.)

23. Nemzetközi gazdasági integráció Balassa Béla (Budapest, 1928. – 1991.) magyar közgazdász, a Johns Hopkins Egyetem professzora • A gazdasági integráció egy viszonylag új jelenség, elméleti alapjait Balassa Béla magyar közgazdász írta le az 1960-as években. • A gazdasági integráció esetén a részt vevő országok egy közös gazdasági probléma megoldására törekszenek (ebben közös az együttműködés többi formájával), oly módon, hogy csökkentik az egymás közötti diszkrimináció fokát a közöttük álló korlátok folyamatos lebontásával. Ha ez a kereske-delmi kapcsolatokat érinti, akkor kereske-delmi, ha a pénzügyi kapcsolatokat, akkor pénzügyi integrációról beszélünk. • .

24. Az integráció típusaiA nemzetközi problémák megoldására napjainkban két megoldás létezik. A versengés, vagy az együttműködés. • KERESKEDELMI INTEGRÁCIÓ Vámkedvezmények • A kereskedelmi integráció legalacsonyabb foka, mikor az országok az egymás közötti kereskedelemben bizonyos, előre meghatározott termékek esetén a vámokból bizonyos mértékű kedvezményt adnak Szabadkereskedelmi övezet • A kereskedelmi integráció azon fajtája, mikor a részt vevő országok egymás között nem alkalmaznak vámokat, de közös külső vámot vagy egyéb védelmi eszközt nem alkalmaznak. Vámunió • A kereskedelmi integráció magasabb foka, mikor a részt vevő országok, amellett, hogy egymás között vámoktól mentesen kereskednek, harmadik országok felé közös vámokat alkalmaznak. Közös piac • A kereskedelmi integráció magasabb foka, ahol a részt vevő országok vámunióban állnak és emellett a gazdasági faktorok (áruk, szolgáltatások, tőke, munkaerő) az országok között szabadon áramlanak. Gazdasági unió • A kereskedelmi integráció legmagasabb foka a közös piac megvalósulása mellett az országok közös gazdaságpolitikákat fogalmaznak meg és hajtanak végre.

25. A kereskedelem és a vám • A vám= normatív kereskedelem-politikai eszköz, mindenkit érint a hatályos alkalmazása; • A vám, lehet • Árképző (befolyásolja az áru értékét) • Adó-jellegű (állalmi kötelezettséggel vetik ki); • Diszkriminatív (jogi, adminisztratív); • Kereskedelem-politikai ( a gazdaságot lehet vele terelni); Vámtípusok • Fiskális (kereskedelmi bevételek növelése),vámtételek növelése (prohiditiv vámok) • Védővámok (nevelővám – a behozatal akadályozása a kialakulóban levő hazaival szemben), piactorzító (pl. az import lefölöző), deviza-védelmi (a deviza vásárlás korlátozása), antidömping és kiegyenlítő, taktikai, retorziós, preferenciális • Közvetettek: kontingens, önkéntes, paratarifális protekcionista (vámáru besorolás) ·  vámérték meghatározás ·  vámutak kijelölése

26. Szubvenció • Olyan vissza nem térítendő költségvetési juttatás, melyet nyereségelven működő gazdasági egységek kapnak azzal a feltétellel, hogy azt az állami gazdaságpolitikai céloknak megfelelően használják fel. • Formái: ·          közvetlen juttatás ·          adókedvezmény ·          adómentesség ·          kedvezményes hitel ·          állami tulajdonban lévő vállalatok kedvezményes beszállításai, stb. • Fajtái: ·     Import szubvenció: Az importáruk az import árnál alacsonyabb áron kerülnek a fogyasztókhoz és a különbséget a költségvetés fedezi ·     Termelési szubvenciók: célja a hazai termelők versenyképesebbé tétele ·     Exporttámogatás: Annak minősül minden olyan költségvetési juttatás, amelynek eredményeképpen az exportőr a világpiacon a hazai árnál olcsóbban tudja értékesíteni az áruját • Az exporthitel-finanszírozás ·     az exporthitel-biztosítás ·     az ún. kollektív exportösztönzés

27. Pénzügyi integráció • A pénzügyi integráció az integráció azon fajtája, ahol a részt vevő országok az egymás közötti a monetáris diszkriminá-ciót csökkentik. A pénzügyi integráció legalacsonyabb fokán az országok köze-lítik egymáshoz a monetáris politikájukat, ezután az egymás közötti devizaátváltá-sokat egy megadott sávban lebegtetik, végül rögzítik. A pénzügyi integráció legmagasabb foka egy közös pénz- nem bevezetése.

28. Devizapolitika • Azt  szabályozza, hogy az állam megengedi-e és ha igen milyen mértékben és jogcímen a hazai valuta külföldre áramlását, továbbá, hogy a devizabelföldiek szerezhetnek-e külföldi valutát és ha igen milyen módon használhatják azt és milyen feltételek mellett válthatják azt hazai pénznemre. ·     liberalizált devizapolitika: nincsenek korlátozások ·     kötött devizapolitika: a devizában végrehajtott ügyleteket engedélyhez kötik ·     vegyes jelegű devizapolitika: az állam beavatkozási körét pontosan körbeírják, az egyéb terület liberalizált • Árfolyam-poltika: Az állam olyan gazgaságszabályozó szerepe, mely az ország valutája hivatalos árfolyamának alakításán keresztül kíván hatást gyakorolni a gazdaságra, kiemelten a külgazdasági kapcsolatokat. • Valuta leértékelés: import korlátozó, export ösztönző, a tőkeáramlásra negatív hatással van

29. A gazdasági integráció története • A kereskedelmi integrációk két hullámban alakultak ki. Az első hullám a második világháború befeje-zésétől a hatvanas évekig tartott, és a világ külön-böző részein különböző célokkal alakultak. • Európában a további háborúk elkerülésére (Európai Szén-és Acélközösség, 1951), Ázsiában a hideghá-ború negatív hatásainak ellensúlyozására, Dél-Ameri-kában a nemzetközi piacokat meghaladó méretű piacok kialakítására, Afrikában pedig a régi gyarmati rend felbomlásával kialakuló gazdaság rendezésére. • A második hullám a nyolcvanas évek utolsó és a kilencvenes évek első éveiben eltérő vonásokkal ment végbe, ezért új vagy nyílt regionalizmusnak is nevezik: az országok nagyobb számban vesznek részt, és egymástól távolabb fekvő országok is integ-rációra léphetnek. A korábbi integráció elmélyülése (Európai Unió) és új integrációk kialakulása (NAFTA, APEC) jellemző. • A világ pillanatnyilag legintegráltabb nemzetközi gazdasági közössége az Európai Unió, mely egyszerre valósítja meg a kereskedelmi és pénzügyi uniót.

30. A gazdasági integráció tudományos megítélése • A kereskedelmi integráció hozzájárul a nem-zetközi kereskedelem fejlődéséhez. Fontos előnyök származnak belőle a részt vevő or-szágok számára, csökkentik a megegyezés költségét, valamint a világ általános jólétét is növelhetik. A Kemp-Wan tétel (1976) az integráció elméleti igazolására szolgál. Azt mondja ki, hogy vámunió esetén mindig lehetséges a külső vámot úgy megválasz-tani, hogy a végső eredmény javítja az in-tegrációban résztvevő országok helyzetét, anélkül, hogy rontana harmadik (külső országok helyzetén). • Ugyanakkor a kialakult kereskedelmi blokkok száma negatív hatással van a kereskedelemre

31. Az integráció előnyei – hátrányai-akadályai • Előnyök: a gazdaságpolitikák harmonizációja, a piaci határmérték léte, műszaki fejlesztés, egységes struktúra-politika, magas szintű szociálpolitika, kedvező monetáris-fiskális helyzet, a monetáris integráció kikényszerítése; • Hátrányok: a nemzetgazdaságok háttérbe szorulása, a nemzeti ke-reskedelmi-politikai hátrányok, érdekkülönbségek; • Akadályok: Fizikai akadályok: árumozgás határokon történő ellenőrzése, személyek mozgása (Schengeni Egyezmény) • Technikai akadályok: szabványok, normák, előírások kérdése (a fő szabály a kölcsönös elismerés elve, → kötelező az egymás szab-ványai alapján gyártott termékeket beengedni, emellett vannak az egységesítésnek is területei, pl. gyógyszergyártás, gépkocsi-gyártás, számítástechnika), közbeszerzések piacainak liberalizá-lása (kötelező a versenyeztetés, versenykiírás, fontos, hogy legyen verseny az állami beruházások kapcsán), szolgáltatások piacának liberalizálása (monopolisztikus szolgáltatások pozíciójának megtö-rése és jogszabályi változtatások) • Fiskális akadályok: akadályok (adópolitika, állami támogatások, árfolyam-politika.), adókulcsok harmonizálása (fő eleme: az ÁFA-kulcs harmonizálása. Két ráta van: kedvezményes kulcs, ez min. 5 %, és a másik a standard ráta, ez min. 15 %). Az állami támogatások nyújtása alapvetően tilos.

32. Az európai integráció ötlépcsős modellje • A Balassa Béla által kidolgozott ötlépcsős modell öt lépcsőfoka: 1.Szabadkereskedelmi övezet: szabadon kereskednek az árukkal, áramolnak a szolgáltatások, a tagok egy-mással szemben lebontják a vámokat, eltörlik a kvó-tákat (mennyiségi korlátokat), de harmadik állammal szemben mindenki maga állapít meg tarifákat. 2.Vámunió: harmonizálják a vámokat harmadik államok irányába (egymás között már eltörölték). 3.Egységes, közös belső piac: az áruk és szolgáltatások mellett a tőke és munkaerő is szabadon áramolhat (de a tagállamok kapnak időt ennek bevezetésére 3+5+2 évet). 4.Gazdasági és Monetáris Unió (EMU): gazdaságukat, gazdaságpolitikájukat összehangolják, a tagállamok monetáris- és árfolyam politikájukat átengedik, költségvetési politika állami kézben marad. Bevezetik a közös valutát. Itt tart most az EU. 5.Politikai Unió: már a politikai intézmények is összefonódnak, ezáltal megszűnnek az önálló államok.

33. Összterület 4 325 675 km²Népesség Összesen 499 723 520 fő  -Népsűrűség3. helyezett* (2009. január 1.)115 fő/km²GDP (2006)- összesen 13,3  billió dollár  - GDP/fő 28 100 dollár

34. „A pénz integrálja igazán a piacokat” → gazdasági és monetáris unió • Már a vámunió és a közös piac működéséhez is szükség volt a pénzügyi (árfolyam-politikai) együttműködésre; • 1969-70: pü.-i tervek (Werner-jelentés) alapján az árfolyam mozgások egymáshoz kötése; • 1979. márc. 13. Eu.-i Monetáris Rendszer (EMS) életbelépése, párhuzamos valuta bevezetése (ECU); • 1991. dec. 10-11. Maastrichti szerződésben elfogadott EMU-terv, utolsó szakasz az egységes valuta bevezetésére; • 2002. jan. 1. az euro kizárólagos fizetési eszköz az EMU-t alkotó 12 tagállamban (ma már Szlovénia is bekerült). Nagy-Britániá-nak és Dániának van kimaradási klauzúrája, a többi csak úgy maradhat ki az euro-öve-zetből, ha nem teljesítik a kritériumokat

35. Az EU monetáris rendszere 1.előzmények • Bretton-Woods: 1944 jún-júl.: nemzetközi pénzügyi rendszer működési szabályozó+újjáépízési feltételrendszer- valutáris stabilitást kell teremteni, elő kell segíteni a fizetési mérlegek egyensúlyba hozását, ezekhez reális árfolyamat kell kialakítani, nemzetközi tartalékalapot kell létrehozni • új pénzügyi rendszer a dollár főszereplésével; • nagy nemzetközi szervezetek létrehozása pl ENSZ; • USA pénzügyminiszere: White: liberalizáció kell (vámok lebontása, tőke, áruk szabad mozgása, gyarmati előjogok felszámolása), új nemzetközi intézmények megvalósítása, világ pénzügyei a dollár körül forogjanak • UK pénzügyminisztere: Keynes (európaiak álláspontja): USA adjon hitelt szabad felhasználással; • Létrehozott pénzügyi intézmények: 1.   IMF Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) az ENSZ 1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezete, amely jelenleg (2010) 187 tagországot számlál. A nemzetközi monetáris rendszer központi intézményét a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyamstabilitás elősegítése, a gazdasági növekedés fokozása és a magas szintű foglalkoz-tatás megteremtése céljából alapították, illetve nem kis részben azért, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleggel kapcsolatos problémákkal küzdő tagországainak. A tagok meghatározott kvóta (gazdasági súlyuk) szerint járulnak hozzá az alaphoz, és a szervezettől kölcsönöket vehetnek fel adósságaik törlesztéséhez. 2.   IBRD Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD, International Bank for Reconstruction and Development) 3.   GATTÁltalános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariffs and Trade, ma működő jogutódja a WTOKereskedelmi Világszervezet),

36. Az EU monetáris rendszere 2.előzmények • IMF =Nemzetközi Valutaalap: • - 1945 december vége: létrehozás • - 1947: működés kezdete 6 fő cél: • előmozdítsa a nemzetközi monetáris együttműködést • könnyítse meg a nemzetközi kereskedelem növelését, j • áruljon hozzá a kiegyensúlyozott növekedéshez • árfolyamstabilitás, valutaleértékelés elkerülése • sokoldalú nemzetközi fizetőeszköz létrehozása, devizák szabad mozgása • anyagi eszközeit időlegesen a rászoruló országok rendelkezésére bocsássák • valutaválságok enyhítése Élén kormányzótanács (tagországokból 1-1 képviselő), évente 1 ülés, forrás: tagországok hozzájárulása jegyzés kvóták alapján (gazdasági erő alapján), induláskor alaptőke: 8,8 milliárd dollár volt, szavazatok értéke a kvótáktól függ • Magyarország1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, részvételi kvótája 1038,4 millió SDR. Az IMF-hez történt csatlakozás óta hazánk többször is igénybe vette a Valutaalap forrásait ún. készenléti hitelmegállapodás formájában. 1996 márciusában kötött Magyarország elővigyázatossági hitelmegállapodást az IMF-fel az 1995-ös stabilizációs program támogatására, a program sikeres teljesítését követően 1998-ban a szervezettől felvett hiteleket teljes egészében visszafizette az ország. A 2008–2009-es gazdasági világválság hatásainak enyhítésére a magyar kormány 20 milliárd eurós kölcsönt kapott aminek a nagy részét az IMF adta.

37. SDR (Special Drawing Rights), azaz „Különleges Lehívási Jogok” a lehetséges igény szabadon használható pénzneme a Nemzetközi Valutaalap tagjainak. Az SDR valutakódja az ISO 4217 szabvány szerint XDR. • Az SDR meghatározása oly módon történik, hogy a jelentősebb nemzetközi valutákat, melyeket a nemzetközi kereskedelemben használnak, egy valutakosárban egyesítik. Jelenlegi pénznemek a kosárban súlyuk szerint: az USA dollár, az euró, a japán jen és az angol font sterling. Az euró bevezetése előtt a német márka és a francia frank is jelen volt a kosárban. Az SDR-ben szereplő adott valuta súlyát az határozza meg, hogy az adott nemzeti valuta a nemzetközi kereskedelemeben milyen súllyal szerepel. A valutakosárban szereplő nemzetközi valuták súlyát az IMF Igazgatósága öt évente vizsgálja felül.

38. Az EU monetáris rendszere 3.előzmények • IBRD = Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank = Világbank Feladat: újjáépítés, gazdasági fejlődés szolgálata; • - tőkebefektetés, hitel, kölcsön formájában; • - kapcsolat jellege: bank + tagállamok; • - IBRD tagok általában IMF tagok is; • - évente egyszer ülésező kormányzó tanács; • - kormányok bankja; • - kvóta: tőkejegyzési rendszer (nemzeti jövedelem alapján); • - USA döntő befolyása; • - SZU + keleti blokk nem fizette be a kvótáját; • - szavazat súlya a kvótától függ; Az IBRD fontosabb tevékenységi körébe elsősorban a termelő beruházások projekt jellegű finanszírozása, valamint a középtávú gazdasági növekedést és a fizetési mérleg egyensúlyának fenntartását elősegítő gazdasági szerkezet-átalakító programok támogatása tartozik. Az IBRD szervezete A Világbanknak jelenleg 184 ország tagja. A tagországok befizetéseik alapján kapnak szavazati jogot, vagyis az egyes döntéseket anyagi erejüknek megfelelően befolyásolják. A Világbank legnagyobb tulajdonosa az Egyesült Államok 17% körüli tulajdoni aránnyal. A világ hét legnagyobb gazdasági hatalmát tömörítő ún. G7 országcsoport (Egyesült Államok, Németország, Japán, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Kanada) a szavazatok közel ötven százalékát mondhatja magáénak. A többi 176 országnak pedig együtt jut a szavazatok alig több mint 50%-a.A világ csaknem valamennyi országából érkezett, mintegy 10 000 fejlesztési szakértő dolgozik a Világbank washingtoni központjában, illetve 109 országban működő területi irodáiban.A hagyományok szerint a Világbank elnöke mindig amerikai állampolgár.

39. Az EU monetáris rendszere 4. GATT = Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény - WTO • General Agreement of Tariffs and Trade, Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény - a világkereskedelem liberalizálására létrejött szervezet, melynek célja a vámok csökkentése és a vámon kívüli kereskedelempolitikai akadályok felszámolása. Ebből a célból több tárgyalássorozatot szervezett, amelyeket fordulóknak neveznek. A legutóbbi uruguayi forduló az átfogó vámleépítés mellett foglalkozott a mezőgazdasági és a szolgáltatások nemzetközi kereskedelmének feltételével, a szellemi tulajdon védelmével, és a GATT-ot átalakították Világkereskedelmi Szervezetté 1995-ben (World Trade Organisation - WTO). • A GATT-ot többnyire nemzetközi szervezetként aposztrofálták, amely a de facto szerepére utal, noha ennek jogi alapja nem volt. A GATT nem egy szervezet volt, hanem egy nemzetközi egyezmény, amely szervezetként funkcionált titkársága révén. (A nemzetközi jog sohasem ismerte el a GATT-ot nemzetközi szervezetként.) Ugyanilyen okból a GATT tagországokat nem tagoknak, hanem szerződő feleknek kell(ett volna) szólítani. • Hivatásának megfelelően a GATT fő célkitűzései is a nemzetközi kereskedelem útjában álló akadályok lebontására irányultak. • Ilyenek voltak: • a nemzetközi kereskedelmet megkülönböztetés nélkül és a legnagyobb kedvezmény elvének multilaterális alkalmazása alapján kell folytatni • A külkereskedelem megengedett szabályozói csak a vámok lehetnek. Az egyéb szabályozó eszközök – mint a ki- és beviteli engedélyezési rendszer, import-kvóták létesítése, árlefölözések, minőségi előírások, műszaki szabványok, állami szubvenciók – csak feltétlenül indokolt esetben, fizetési-mérleg problémák áthidalásakor alkalmazhatók; • A szerződő feleknek kereskedelmi érdekeik megsértésének megelőzése, illetve megvédése céljából konzultációkat kell folytatniuk egymással, s végül a vámok és egyéb kereskedelmi jellegű szabályozók fokozatos leépítése érdekében tárgyalniuk kell, melyhez a GATT megfelelő szervezeti és technikai keretet nyújt .

40. Az EU monetáris rendszere 5.előzmények Európa pénzügyi helyzete a II vh után: • hatalmas romhalmaz • milyen befolyási szférába került az ország? • valuták inflálódtak • győzteseké kevésbé, de valutatartalékaik az USA-ba vándoroltak • keleti blokk nem kapott hiteleket, ezért szétzilált volt a pénzügyi-gazdasági rendszerük • 1949-re pénzügyi stabilizáció • a valuták nem voltak konvertibilisek • kötött valutagazdálkodás  Kelet-európai pénzügyek: • - minden országnak saját pénze lett • - nem voltak átválthatóak • - kelet – nyugat elszakadása • - 1949: KGST → cserekereskedelem Európai Fizetési Unió: - klíring • - 1950 – 58 • - könyvelési, számviteli rendszer • - adósságok számontartása • - elszámolási egység: EPUNIT • - konvertibilitás → EPU megszűnése

41. Az EU monetáris rendszere 6.előzmények Fő fejlődési szakaszok • 1958-1973: Az összes külker. bővülése évi 8 %, a belső ker. bővülése évi 12 %. Az egymás közötti ker. aránya az összker.-ben belül 1/3-ról ½-re nő. Az interker. aránya a GDP-ben meghaladta a 10 %-ot → kölcsönös függés. Csekély a tagállamok közötti tőkemozgás, egyoldalú amerikai közvetlen külföldi tőkeberuhá-zások jellemzőek. Tőkekoncentrációs és fúziós hullám elindul, de nemzeti keretek között (nemzeti ipari parkok belső integrációja erősödött). Makrogazd.-i teljesítmény: gyors és kiegyensúlyozott fejlődés (évi 5 %-os GDP-növ., gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság, alacsony infláció). • 1973-1983: világgazd.-i zavarok jellemzőek: olajárrobbanás, recesszió (1974-75, 1980-83), stagfáció. Súlyos szerkezeti válság alakul ki. (külső forrásoktól való magas függőség, olaj esetén 90 %-os). Lemaradás figyelhető meg az újabb műszaki-technológiai forr. eredményeinek kihasználásában. Az olajszámlák nagymér-tékben megugrottak, ugyanakkor jelentős fizetőképes kereslet is átalakult az olajexportáló országok részéről. A belső ker. rész-aránya csökkent (dezintegrációs folyamatok). Új fejlemény: japán versenyképes exportcikkek megjelenése. Az am.-i tőke beáramlása lelassul, a ny.-eu.-i tőkekivitel megerősödött. A válság integrációs hajtóerőket is mozgásba hozott, megindult a tagországok közötti tőkeáramlás. Makrogazd.-i teljesítmény: visszaesés, alacsony növ, az egyensúly felborulása. Alacsony GDP-növ, recessziók idején csökkenés (mélypont: 1975: -2 %). Fokozatosan emelkedő munkanélküliség (2,6 %-ról 10 % fölé). Felgyorsult, tartósan magas (átlagosan 10,6 %-os) infláció, (csúcspont: 1975: 15 %, nagy különbségek a tagországok között)

42. Az EU monetáris rendszere 7.előzmények Fő fejlődési szakaszok • 1983-1990: az integrációs folyamatok lendületet kapnak. Az időszak végére a belső ker. részaránya az összker.-ben elérte a 60 %-ot. A ker. növ.-i üteme (évi 5,4 % 2X-ese a nemzeti termelés növekedésének. Az interker. elérte a GDP 15 %át, az EU-ból több tőke áramlik az USA-ba, mint onnan az EU-ba. Jelentős japán tőkeberuházások (vámfalakon belülre akarnak kerülni, a szállítási költség.-ek megtakarítására törekszenek) → hoztak magukkal fejlett technikát és irányítási-szervezési módszereket. Az eu.-i ipar „japánizációja” megindul: terjedt a just in time készletezés, tudatosodott a minőség-ellenőrzés fontossága → közvetlen versenyhatás pozitívan befolyásolta az eu-i ipar alkalmazkodását. Makrogazd.-i teljesítmény: mérsékelt megélénkülés, a gazd. stabilizálódása. Évi 3 % körüli GDP-növ, tartósan magas munkanélküliség, az infláció visszaszorítása a 60-as évekbeli szintre • 1990-től napjainkig: A korszak jellemzői: versenyképességi problémák, csökkenő exportpiaci részesedések, lemaradás az új termékek fejlesztésében, a tudományos eredmények piacra vitelében. Változó feltételek: Eu. K.-i felének bekapcsolódása az integrációs folyamatokba. Emellett lezajlik a pü.-i int. elmélyítésének betetőzése, a közös pénz megjelenik. 1990-93 között súlyos recesszió (évi 1 %-os GDP-növ, 93-ban visszaesés), azóta alacsony (évi 2 % körüli) növ, munkanélküliség 1995 utáni enyhe csökkenése, rendkívül alacsony, 2 % körüli infláció, az euro kezdetben jelentős árfolyamesése a dollárhoz képest. Alkalmazkodási kényszerek: a tudásalapú gazd. kihívásainak való megfelelés (e-economy, „inf.-ós országutak kiépítése, innovációs képesség javítása, rugalmasabb képzés)

43. Európai Gazdasági és Monetáris Unió • Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió vagy egyszerűbben Gazdasági és Monetáris Unió (magyar rövidítése EGMU vagy GMU, angol rövidítése EEMU vagy EMU) az Európai Unió tagállamainak a monetáris együttműködés elmélyítésére irányuló tevékenységeinek összessége, és mint ilyen, önálló szervezettel nem rendelkezik. Az EU minden tagállama egyben tagja a EGMU-nak is. Fő intézményének az Európai Központi Bank tekinthető. • Története • A Bretton Woods-i rendszer felbomlása (1971) után az Európai Közösség tagállamai egyre inkább szükségesnek érezték, hogy valutáikárfolyamának egymáshoz viszonyított mozgása kiszámítható legyen. Ennek érdekében vezették be előbb a valutakígyót, majd az Európai Monetáris Rendszert és az Európai Valutaegységet (ECU); ezek azonban csak részsikereket hoztak. Végül 1988-ban az Európai Unió Tanácsa felkért egy bizottságot, hogy tervezze meg a gazdasági és monetáris unió létrehozásának folyamatát. A bizottság elnökéről, Jacques Delors-ról (aki ekkor az Európai Bizottságnak is elnöke volt) elnevezett híres jelentésében – Delors-jelentés – három szakaszban javasolta a GMU megvalósítását.

44. Első szakasz: 1990 – 1993 • A Gazdasági és Monetáris Unió első szakaszában eltörölték a tagállamok közti tőkeáramlás minden korlátját. Emellett egyre jelentősebbé vált az EU-országok közti konzultáció gazdaságpolitikai és monetáris politikai kérdésekben; ennek helyszíne főleg a központi bankok elnökeiből álló Elnöki Bizottság volt, amelynek a hatásköreit lényegesen kibővítették. Az 1992-es maastrichti szerződés célként jelöli meg a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozását és konvergenciakritériumokat állapít meg az inflációra, az állami költségvetésre, a kamatlábakra és a valutaárfolyam stabilitására vonatkozóan.

45. A konvergenciakritériumok • az Európai Uniót létrehozó maastrichti szerződés 121. paragrafusában felsorolt feltételek, amelyeket az EU-tagállamoknak teljesíteniük kell az Európai Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába való belépéshez és az euró bevezetéséhez. A krité-riumok célja, ahogy már a nevükben is szerepel, az uniós országok gazdaságának egymás felé való konvergálása és stabilitása, amelyek egy monetáris unióhoz feltétlenül szükségesek.

46. A kritériumok • Az infláció rátája egy éves referencia-időszakban nem lehet 1,5%-nál több a három legalacsonyabb mutatóval rendelkező tagállam inflációs rátájának átlagánál, s ezt az alacsony inflációt fenntartható módon kell produkálni. Jelenleg ez az érték 3,2%. • Az éves költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 3%-át; a bruttó államadósság nem lépheti túl a GDP 60%-át (illetve 60% feletti adósságráta esetén az adósságrátában folyamatos és jelentős csökkenést kell felmutatni). • A tagállam nemzeti valutájának árfolyama a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakaszába lépést megelőző két évben nem lépheti át a második szakaszban megállapított árfolyamsávot. A gyakorlatban ez azzal is jár, hogy az adott országnak be kell lépnie az Európai Árfolyam-mechanizmusba (ERM). • A hosszú távú hitelekkamatlába az egyéves referencia-időszakban legfeljebb 2%-kal lehet több, mint a három legalacsonyabb inflációs mutatóval rendelkező tagállam államkölcsöneinek átlagos kamatlába. Ez az érték jelenleg 6,5%.

47. Második szakasz: 1994 – 1998 • A második szakasz kezdetekor jött létre – az Elnöki Bizottság megszüntetésével – az Európai Monetáris Intézet. Az EMI két fő feladata az euró bevezetésének és az egységes közösségi monetáris politikának az előkészítése, valamint az EU-országok monetáris politikájának koordinálása volt. Bizonyos hatáskörök azonban ekkor még a tagállami jegybankoknál maradtak. • 1995. december 16-án a tagállamok elhatározták, hogy a közös valuta neve euró lesz, egyben rögzítették az új pénznem bevezetésének időrendjét. • 1997. június 16-án és június 17-én elfogadták a Stabilitási és Növekedési Paktumot, amelynek fő célja a GMU megteremtésének további lépéseihez szükséges költségvetési fegyelem biztosítása volt, valamint bevezették azt az új árfolyam-mechanizmust (ERM-2), ami az euró bevezetésének "előszobája". • 1998. május 2-án az EU Tanácsa kiválasztotta azt a 11 tagállamot, amelyek teljesítették a maastrichti szerződésben rögzített konvergenciakritériumokat, így készek a harmadik szakaszba való átlépésre. A többi uniós országban (Dánia, Görögország, Egyesült Királyság és Svédország) ennek megfelelően az eurót sem lehetett bevezetni. • 1998. június 1-jén létrejött az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Monetáris Intézet utódjaként.

48. Harmadik szakasz: 1999. január 1-jétől • 1999. január 1-jén rögzítették a harmadik szakaszba lépő 11 tagállam nemzeti valutájának az euróhoz viszonyított árfolyamát. Megszületett az új fizetőeszköz – igaz, ekkor még csak bankszámlapénz formájában. Az eurózóna monetáris politikájának alakítása az EKB kezébe került. • 2001. január 1-jén – az EU Tanácsának 2000. június 19-i határozata alapján – Görögország is beléphetett a harmadik szakaszba, így az eurózóna 12 tagúra bővült. • 2002. január 1-jén, az euróbankjegyek és -érmék kibocsátásával az Európai Gazdasági és Monetáris Unió – legalábbis 12 országban – valódi monetáris unióvá vált. • 2007. január 1-jén Szlovénia csatlakozott 13. tagállamként az eurozónához az EU 2006. július 11-i döntése alapján. • 2007 elején a következő tagállamok tagjai az ERM-2-nek: Ciprus, Dánia, Észtország, Lettország, Litvánia és Málta. • 2008. január 1-jén Málta és Ciprus is bevezeti az eurót. • 2009. január 1-jén Szlovákia is bevezette az eurót 16. tagállamként. • 2011. január 1. Észt országban fizető eszköz az €

49. Az Európai Gazdasági és Monetáris Unió – és általában minden monetáris unió – legnagyobb előnye, hogy megszünteti a különböző valuták árfolyamainak ingadozásából eredő kockázatot, ami lényegesen olcsóbbá teszi az unión belüli kereskedelmet. Hátránya viszont, hogy a különböző gazdasági fejlettségű tagállamokra egyetlen valutát és egységes monetáris politikát kényszerít rá.

50. €€€€€ • Gazdasági jelentősége Bevezetésének gazdaságpolitikai célja az egységes piac működésének javítása, a négy szabadság érvényesítése, azaz az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának könnyebbé tétele. A bevezető tag-államok általános gazdasági fejlődésük egyik sarokkövének tekintik. A forgalom megkönnyítése, az árak összehason-líthatóságának növelése, az átváltási költségek és az árfolyam-kockázatok megszüntetése révén elősegíti az EU belső piacának fejlődését. A közös gazdasági és monetáris politika vezető intézménye az Európai Központi Bank; ennek elsődleges célja az árstabilitás biztosítása, azaz az infláció leszorítása, a fenntartható gazdasági növekedés támogatása, összességében az anticiklikus gazdaságpolitika.