1. Az udvari gótika és a flamand újítások

2. A tárlat a lehető legteljesebb áttekintést kívánja nyújtani a korszakról, a lombardiai művészet központjairól, felvonultatva a legjelentősebb művészeket és illusztrálva az őket foglalkoztató művészi problémákat, hatásokat. A festménykiállítás tematikáját dr. Giovanni Valagussa, a bergamói Accademia Carrara művészettörténész-kurátora állította össze, az összesen 56 festménnyel azt az időrendet szemléltetve, ahogy a 15. századi középkori, késő gótikus stílusból Lombardiában is kibontakozik a reneszánsz, majd a 16. század elejére eljut a manierizmusig.

3. 1. Az udvari gótika és a flamand újítások • A tárlatot a Bonifacio Bembo korára jellemző késő gótika nyitja, az udvari világ kifinomultságával és a flamand festészet közvetlen ismeretének első észak-itáliai jeleivel, amelyeket itt a hagyományosan Zanetto Bugattónak tulajdonított festmény képvisel, mely egyébként visszavezethető Van Eyckra.

8. 2. Új szempontok: a perspektíva és a klasszikus antikvitás • Megjelennek az első újszerű figurális ábrázolások, melyek az antikvitás felfedezésére utalnak, és kétségtelenül a század közepi padovai fejleményekből merítettek ihletet. • E szakasz jelentős szereplője a nemrég „Maestro dei cartellini” („a lapocskák mestere”) névre átkeresztelt művész (korábban ’Maestro del 1458’, “az 1458-as mester” néven jegyezték), aki Bergamóban is működött és talán bresciai származású volt. Bizonyos tekintetben olyan művészek újításait előlegezi meg, mint Butinone vagy Cicognara, akik az érett reneszánszhoz vezető átmenet idején alkottak.

11. Maestro del 1458Tarot kártyalap-királyi serleggel

12. Antonio Cicognara (működött: 1480 – 1500): A Világ (tarot kártyához tartozó darab)

13. 3. Vincenzo Foppa, a padovai antikizáló újítások és környezetük • A perspektíva lombardiai elterjedésének legfontosabb szereplője Vincenzo Foppa volt. Sokáig tartó, a század második felét teljesen átfogó tevékenységével egyértelműen állást foglalt a tér geometrikus megszerkesztésének szükségessége, egyúttal a valószerű ábrázolás fontossága mellett, amire a jelenetek környezeti elemeinek aprólékos kidolgozásával és az emberi alakok alapos jellemzésével törekedett.

14. Vincenzo Foppa (1427/30 – 1515/16): Nemesember képmása

17. 4. Ambrogio Bergognone, a Sforzák udvari festője • Fontos szerepet játszott ezekben az évtizedekben Ambrogio Bergognone is, Ludovico il Moro kedvelt festője. A herceg őt bízta meg a paviai Certosa freskódíszítéseinek hatalmas munkájával. • Bergognone a reneszánsz újításainak csiszolt és rendkívül elegáns értelmezést ad, amely a flamand festészetre jellemző finomságokat eleveníti fel, ezzel bizonyítva, hogy ez a hatás, legalábbis a milánói művészetben, még mindig életképes.

19. Ambrogio da Fossano , BergognoneToulouse-i Szt. Lajos • A bergamoi domonkosok templomába festett poliptichon táblája • (életnagyságú)

20. Ambrogio da Fossano , BergognoneSzent Vince • A bergamoi domonkosok templomába festett poliptichon táblája • (életnagyságú

21. 5. Bernardo Zenale és „a Sforza-oltárkép mestere”: párbeszéd Leonardóval • E rendkívüli kulturális fejlődés következő lépcsőfoka Leonardo 1481-ben kezdődő milánói működése. Alapvető fordulatot jelez az a szemlélet, hogy a festészet a tudományos és pszichológiai megismerés eszköze, s ezáltal a természet tanulmányozásának, az emberi személyiség és környezete vizsgálatának kísérője. E gondolatokat a trevigliói Zenale is elsajátította, aki a térség legjobb festője volt ezidőtájt, akárcsak a titokzatos „Maestro della Pala Sforzesca”, „a Sforza oltárkép mestere”, a kitűnő művész, akinek azonosítása még várat magára.

24. 6. Milanói hatás Bergamóban ( A Marinoni-műhely). Kompromisszum Velencével • Az új utakat nyitó változások nehezebben hódítják meg a kisebb városokat, de végül mégis feltartóztathatatlannak bizonyulnak. A cremonai Fadino szigorú festészeti perspektívát teremt Bramante nyomán, a bergamói Marinoniak szeme előtt Foppa művei lebegnek és a trevigliói Szent Márton templomban elhelyezett poliptichon, amely Butinone és Zenale ifjúkori műve. Antonio Boselli Zenaléra tekint, de már az érett korszakára, és „a Sforza oltárkép mestere” is mintát ad neki. Furcsa módon Andrea Previtali ezekből a lombardiai előzményekből indul ki, de a velencei kulturális miliőbe lépve mindjárt maga mögött is hagyja őket.

26. 7. Leonardo követői • Az a művészeti irányzat, amely Leonardót választotta példaképéül, legfontosabb képviselőivel van jelen a múzeumban, Solario, Boltraffio, De Predis, Luini, Bernardino de’ Conti színvonalas alkotásai révén. Ezt a jól ismert időszakot a nagy firenzei festő tanítása határozza meg, kulturális szempontból pedig Az utolsó vacsorára irányuló tanulmányok játszanak központi szerepet benne. Az utolsó vacsora kezdettől fogva a legfőbb követendő példává válik. Eleinte az értelmezés összhangban áll a leonardói gondolatokkal, de később egyfajta manír jut érvényre, amely szívesen helyezi előtérbe a hűvös idealizálást, ahogy azt Bernardino de’ Continál látjuk, vagy az intellektuális érzékenységet, ahogy Giampietrinónál.

29. Bernardino Luini: Tájban ábrázolt Magdolna

30. Albertino Piazza: Szent Katalin misztikus eljegyzése

32. 8. Cremona, Mantova és Brescia: az új maniera jelentkezése a Pó-síkság térségében • Lombardiában a voltaképpeni reneszánsz korszak a leonardói minta fokozatos gyengülésével ér véget, amely egyre több teret enged az explicit és olykor nyers realizmus egyfajta visszatérésének, amelynek egykor Foppa volt a legmarkánsabb alkotója. A tárlat egy új generáció színrelépésével zárul, melyhez Altobello Melone, Romanino, Moretto tartozik, más, főleg Cremona és Brescia között tevékenykedő művészekkel együtt. Közben Bergamóban már Velencére figyelnek, Lotto és az immár velencei műhelyekbe elszegődő művészek világára; tekintetük ekkor már Lombardián kívülre irányul.

33. Altobello Melone (1485 k. – 1543 k.): Madonna a gyermek Jézussal és Keresztelő Szent Jánossal, 1510 k.

34. Bonvicino Alessandro, Moretto Madonna con Gesů Babino, San Giuseppe e San Giovannino 1550, datazione critica (sec. 16, fraz. 5) tela, olio, cm. 63 x 94 Inv. 606 - 1866, Legato Guglielmo Lochis Sala 9 (CI), parete sud Ambito culturale: Scuola bresciana Categoria iconografica: Sacro