A predikci els dlegess ge s a fundament lis bizonytalans g
This presentation is the property of its rightful owner.
Sponsored Links
1 / 17

A predikció elsődlegessége és a fundamentális bizonytalanság PowerPoint PPT Presentation


  • 59 Views
  • Uploaded on
  • Presentation posted in: General

A predikció elsődlegessége és a fundamentális bizonytalanság. Bélyácz Iván egyetemi tanár, akadémikus. A bizonytalansági csapda.

Download Presentation

A predikció elsődlegessége és a fundamentális bizonytalanság

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation

Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author.While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server.


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - E N D - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Presentation Transcript


A predikci els dlegess ge s a fundament lis bizonytalans g

A predikció elsődlegessége és a fundamentális bizonytalanság

Bélyácz Iván

egyetemi tanár,

akadémikus


A bizonytalans gi csapda

A bizonytalansági csapda

„A bizonytalanság jelen van a döntési folyamatban, s nem is annyira azért, mert a jövőre vonatkozik, hanem a múlt miatt… Jövőnk foglyai vagyunk, mert tőrbe csal a múltunk.” (Dixon, 1986)


Kock zat mint bizonytalans g s kock zat versus bizonytalans g

„Kockázat mint bizonytalanság” és „Kockázat versus bizonytalanság”

A „kockázat mint bizonytalanság” és a „kockázat versus bizonytalanság” az a két – teljességgel ellentétes – ismeretelmélet, amely alátámasztja a huszadik századi közgazdasági elméletet, s azon a megkülönböztetésen alapul, amely a bizonytalan-ságot valószínűségi jelenségként láttatja.

Keynes és Hayek osztozik a nem valószínűségi jellegű bizonytalanság elméleti pozíciójában, s mindkettőjük számára a kiindulópontot a tudás problémája jelentette, mint a legfőbb kihívás a gazdasági szervezettel szemben. (Boy, 2009)


D nt s a tapasztalatok vagy a v rakoz sok alapj n

Döntés a tapasztalatok vagy a várakozások alapján

„… a történetben véges-végig feszültség húzódik azok közt, akik szerint a legjobb döntés a múlt tapasztalatain nyugvó számításokon alapul, s akik döntéseiket szubjektívebb módon a bizonytalan jövőbe vetett több-kevesebb hitre alapozzák. Ezt az ellentmondást még sohasem sikerült feloldani.” (Bernstein, 1998)


Teljes bizonyoss g versus bizonytalans g

Teljes bizonyosság versus bizonytalanság

A huszadik század elején Knight (1921) szembekerült a racionalista gondolkodás közel általános jellegével:

Az empirikus és elméleti ismeretek növekvő bonyolultságáról és absztrakt formáiról azt feltételezték, hogy lehetséges a gazdaság és a társadalom minden oldalának tudományos felfedezése

A magyarázatot … csupán a tudományos elvek precíz alkalmazása, a tények gyűjtése, nagyszámú oksági összefüggés felfedezése és így a történeti sémák felismerése kérdésének tekintették.

A tudományért lelkesedés, a megismerés nagy ugrásai hajlamossá tették ezek követőit, hogy a világot csak növekvő bizonyosságúnak lássák. (Jarvis, 2003)


A modern p nz gyi elm let sz let s nek pillanata

A modern pénzügyi elmélet születésének pillanata

Markowitzdoktori tézisei – 1948-ban – összefoglalták a portfolió-szelekció történetét.

A védés során a jelölt doktori fokozatának megszerzése veszélybe került.

A bíráló bizottságból Milton Friedman ellenezte, hogy az értekezést a közgazdaságtan körébe sorolják. Friedman bizonytalan volt a kategorizálás mikéntjét illetően, de viszolygott attól a gondolattól, hogy közgazdaságtani doktori fokozatot adjanak olyan értekezésre, amely nem volt besorolható a közgazdaságtan területére.

Friedman ellenkezése nem befolyásolta negatívan a bizottság többi tagját, s Markowitz megkapta a fokozatot. (Holton, 2004)


A k zgazdas gi elm let jra defini l sa

A közgazdasági elmélet újra-definiálása

A nagy válság (1929-33) után a közgazdasági elmélet mind a diszciplínát, mind a metodológiát illetően kruciális jelentőségű újra-definiáláson ment keresztül.

A Neumann-Morgenstern (1944) megközelítéshez a teoretikus alapot Robbins(1933) argumentuma szolgáltatta abban a tekintetben, hogy a közgazdaságtant korábban nem különböztették meg tárgya alapján: az ugyanis nem javak vételét és eladását, a munkanélküliség és az üzleti ciklus vizsgálatát jelentette, hanem ehelyett az emberi magatartás specifikus aspektusát érintette, azaz a szűkös erőforrások alternatív alkalmazási lehetőségei közüli választást.


A k zgazdas gi elm let alapja az egy n magatart sa

A közgazdasági elmélet alapja az egyén magatartása

A közgazdasági teóriák az egyének viselkedéséről szólnak.

Ezek a modellek rendszerint arra a feltevésre épülnek, hogy az egyének saját gazdasági önérdeküket követik, s bár a közgazdászok méltányolják, hogy az egyének időnként megsértik ezt a feltevést, mégis megkeresik ama cselekvési helyzeteket, ahol az egyének elég szorosan követik a feltevést ahhoz, hogy az arra épülő teóriák képesek pontosan előírni a gazdasági magatartást. Ez az aggregált viselkedés predikciójának szintje, amit a közgazdasági elméletek rendszerint tesztelnek.

Annak mélyebb próbája, hogy vajon az egyének valóban saját önérdeküket követik-e a cselekvésben, az kevésbé fontos a közgazdászok számára.


Friedman 1953 az el rejelz st emeli a legf bb c ll

Friedman (1953) az előrejelzést emeli a legfőbb céllá

„Az igazán fontos és jelentős hipotézisekről kiderül, hogy ‘feltevései’ messze nem adnak pontos képet a valóságról … egy elmélet akkor szignifikáns, ha kevéssel sokat tud ‘magyarázni’ … és aprólékos részletek tömegéből képes elvonatkoztatni néhány közös és döntő fontosságú elemet … és kizárólag ezek alapján érvényes predikciót adni.

Ahhoz, hogy egy hipotézis releváns legyen, feltevéseiben a valóság hamis leírását kell hogy adja, nem szabad hogy figyelembe vegye, magyarázza kísérőjelenségek bármelyikét, mert éppen a hipotézis sikere maga mutatja meg, hogy mindezek irrelevánsak a magyarázni kívánt jelenségek szempontjából.”


A formaliz ci s forradalom k vetkezm nyei

A formalizációs forradalom következményei

A 20. század közepétől kibontakozó formalizációs forradalom döntő fordulatot hozott a „bizonytalanság” elméleti helyzetében.

A formalizáció közgazdaságtani térhódításával időben egybeesett a bizonytalansági megközelítés hanyatlása.

A bizonytalanságot, amely csak az 1930-as években került be a közgazdaságtanba, számítható formára hozták, s így kockázattá redukálták.

A bizonytalanság a közgazdasági elmélet egyik legfontosabb – széles körben elismert – alkotóeleme. A másik oldalról azonban, az elfogadáson túl, a bizonytalanságnak „nincs helye” a formalizált elméleti konstrukciókban.

A közgazdasági főáram nagyobb részében a kockázat és bizonytalanság közötti megkülönböztetés nem történik meg, sőt inkább a két kategória egybeolvasztására történik kísérlet.


A bizonytalans g ki zet se a k zgazdas gi elm letb l

A bizonytalanság kiűzetése a közgazdasági elméletből

A közgazdaságtani főáram képviselőinek nagy része elvetette a bizonytalanság koncepcióját.

Kapcsolat figyelhető meg a bizonytalansági koncepció alkalmazásának háború utáni hanyatlása és a közgazdaságtan erős formalizációja között a közgazdaságtani főáramban.

A formalizációs forradalom az 1950-es évek végére konszolidálódott.

Ez – időben szorosan – egybeesik a bizonytalansági koncepció hanyatlásával, aminek fő oka nyilvánvaló:

A bizonytalanságot mint nem kvantitatív jelenséget nehéz beilleszteni a formalizált modellekbe, ezért ezt a fogalmat egyszerűen száműzték a főáramú közgazdaságtani teóriából.


Van e helye a bizonytalans gnak a k zgazdas gi elm letben

Van-e helye a bizonytalanságnak a közgazdasági elméletben?

Lucas (1977): „a bizonytalanság eseteiben a közgazdasági érveknek nincs értéke”

Lucas elismeri, hogy a közgazdaságtan axiómái önkényesek, absztraktak és irreálisak. Ő amellett érvel, hogy az ilyen irreális feltevések jelentik a közgazdaságtan egyedül tudományos módszerét.

Lucas szerint a közgazdasági gondolkodásban haladás úgy érhető el, ha jobb és még jobb absztrakt és analóg modelleket építenek, s nem a reális világra vonatkozó verbális megfigyelésekre törekszenek.

Kregel (1976) szerint lehetséges a bizonytalanság környezetében formalizált modellt felépíteni, ez azonban inkább tekinthető különös kauzális interakciók létrehozásának, mint előrejelzések eredményezőinek.

Kessler (2007) szerint: „Napjainkban a közgazdaságtan identitása adott módszer és megokolási mód bázisán épül, s nem a vizsgált tárgyra alapozódik.”


Az el rejelezhet s g anom li i

Az előrejelezhetőség anomáliái

Hodgson (2011) szerint a huszadik század nagyobb részében a közgazdaságtan művelői előtt egy olyan tudomány víziója lebegett, amelyben mindenek felett álló cél volt az előrejelezhetőség.

A közgazdászok az előrejelezhetőség hiányára rendszerint pánikkal reagáltak.

Hodgson hangsúlyozza, hogy nem önmagában a formalizált modellezés az oka a bizonytalansági koncepció hanyatlásának, hanem az az érzület, hogy a modellek elsődleges célja az előrejelzés, s hogy a formalizált technikák erősödő rögeszméje a lényeg fölé emelkedett, ami arra indította a közgazdászokat, hogy hagyják figyelmen kívül az áru- és pénzgazdaság realitásait, vagy tulajdonítsanak annak csekély jelentőséget.


Az el rejelezhet s g ingatags ga

Az előrejelezhetőség ingatagsága

Amikor a monopólium-elmélet néhány eredményéről kiderült előrejelezhetetlensége, akkor Hicks (1939) arra panaszkodott, hogy „a stabilitási kondíciók meghatározhatatlanná váltak, így a közgazdasági törvények megfosztatnak ama bázistól, amelyre alapozva konstruálhatók lennének”.

Hicks erre úgy tekintett, mint „a közgazdasági elmélet destruktív következményére”.

Az elmélet és a formalizáció virtuálisan egymás szinonímáivá váltak, s érvényességük vagy hamis voltuk az előrejelzési siker függvénye lett.

A tesztelés és a predikció pragmatikus hangsúlyozása egy további okként azonosítható a kockázat és bizonytalanság közötti koncepcionális megkülönböztetés iránti közömbösség igazolására.


Optim lis d nt s sz mszer val sz n s gekre alapozva

Optimális döntés számszerű valószínűségekre alapozva

Nem véletlen, hogy a fősodorba tartozó közgazdászok előszeretettel foglalkoznak a számszerűsíthető valószínűségekkel.

A tökéletes tudás és informáltság feltételére épülő „racionális választás” irreleváns a teljes bizonyosságot produkálni soha nem tudó valós világ számára.

Ezzel szemben a (statisztikailag) várható értékek kiszámíthatók, ha úgy gondoljuk, hogy a lehetséges jövőbeni szcenáriókhoz tartozó valószínűségek ismertté válhatnak számunkra.

Ebben az esetben már meg is van az a kiindulópont, amely az optimális döntések elméletéhez vezet egy olyan világban, amelyben nem létezik tökéletes informáltság (Glickman, 1994).


Tov bb az tl thatatlan modellek kre l s nak tj n

Tovább az átláthatatlan modellek kreálásának útján

Merton (2010) a következő véleményen van a jövőt illetően:

„előre haladva több pénzügyi mérnökre van szükségünk, s nem kevesebb kockázatra és innovációra, ide értve a derivatívokat is.”

„olyan dinamikus világban, mint a mienk, a pénzügyi menedzser nem tudja megmondani előre a pénzügyi termék árát.”

A pénzügyi mérnök feladata olyan instrumentumokat alkalmazni, amelyek átstrukturálják a létező pénzügyi profilt olyanná, amelynek vonzó jellemzői vannak.

Más szavakkal: a pénzügyi mérnök területe „szintetikus” értékpapírok kreálása a kívánatos kockázat-megtérülés eredmények eléréséhez.


V letlen bolyong s brown mozg s lucretius

Véletlen bolyongás, Brown-mozgás, Lucretius

A botanikai Brown-mozgás egyik legkorábbi előképét rajzolja meg az ókorban Lucretius híres passzusa, amikor megfigyeli a porszemcsék lebegését a napsugár fénycsóvájában.

„Ha bármikor megpillantjuk a nap ragyogó sugarait, amint világos fénycsóvaként hatolnak a sötét házba, ezernyi porszemcsét láthatunk, amint ezernyi módon vegyülnek ama fénysugárban, csapódva ütköznek egymással, örök harcban, sokaság a sokasággal, szüntelen egyesülve, szétválva sebesen, újra és újra; ebből sejthetjük, hogy milyen is lehet atomok szüntelen mozgása az űrben. A kis dolgok ily módon hasonlíthatnak a nagy dolgokhoz, s ama lépésekhez, amelyek a tudáshoz vezetnek.” (Lucretius: A dolgok természete)


  • Login